Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

174 Magánjog 946. Igaz ugyan, hogy a K. T.-ben foglalt hivatkozásokat azok szerint a törvényes határozmányok szerint kell megítélni és értelmezni, amelyek a K. T. megalkotása és életbelépése idejében érvényben voltak; és igaz ugyan az is, hogy a K. T. életbelépésekor az 1872 : VIII. tc.-be iktatott ipartörvény rendelkezései voltak érvényben, amelyekre a K. T. 6. §-a kifejezetten hivatkozik is; ámde a K. T. 263. §-ának értelmezésénél az 1872 : VIII. tc.-nek nemcsak 26. §-át, hanem egyéb rendelkezéseit is figyelembe kell venni; már pedig az idézett törvény ép úgy, mint az 1922 : XII. te, az engedélyhez kötött iparokat szembeállította a szabad iparokkal és a képesítéshez, de nem engedélyhez kötött iparokkal és 86. §-ának a., pontjában — épúgy, mint az 1922 évi XII. tc. 127. §-a — kihágásnak minősítette és büntetéssel sújtotta azt, ha valaki valamely ipart önállóan űz, anélkül, hogy azt bejelentette volna, 88. §-ának a., pontjában pedig, ha a megkívánt jogerejü engedély hiányában engedélyhez kötött ipartelepet állít fel; de az 1872 : VIII. tc. helyébe lépő 1884 : XVII. tc. 158. §-a is kihágásként büntette, ha valaki a 10. §-ban felsorolt engedélyhez kötött iparágak valamelyikét megkezdi, mielőtt a kellő engedélyt megkapta volna. Nyilvánvaló tehát, hogy a K. T. életbelépése idején is voltak olyan törvényes szabályok, amelyek egyeseket nemcsak a személyükben rejlő, hanem iparrendészeti — tehát foglalkozásuktól független — okokból is eltiltottak attól, hogy ipart űzzenek és ekként kereskedelmi ügyletekkel foglalkozzanak. Nem lehet tehát a K. T. 263. §-át akként értelmezni, hogy az a kereskedelmi ügyletek érvényességét csak arra az esetre emeli ki, ha valaki személyi okokból nem foglatkozhatik kereskedelmi ügyletekkel. Ez az utóbbi magyarázat különben arra a visszás eredményre vezetne, hogy a papok, szerzetesek, katonák, bírák, közhivatalnokok által kötött kereskedelmi ügyletek, — noha ezek kereskedelmi ügyletekkel egyáltalában nem foglalkozhatnak, — érvényesek volnának, viszont azok az ügyletek, amelyeket személyi tekintetben egyébként tilalom alá nem eső iparos megfelelő iparengedély nélkül kötött, semmiseknek tekintetnének. A most kifejtett értelmezés mellett szól a magyar és német kereskedelmi jog egész irodalma is.