Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

164 Magánjog 946. A p—i kir. törvényszék 1928. évi március 5-én P. V. 14.031 19—1926. szám alatt egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy az I. r. felperesnek 4366 P 80 f tőkét és annak járulékait fizessék meg. A II. r. felperest azonban keresetével elutasította. Az elsőbíróság megállapította, hogy a felpereseknek pénzkölcsön közvetítésére jogosító iparengedélyük nincs, de K. R. I. r. felperesnek bank és pénzváltó üzlet gyakorlására jogosító és 1923. évi november hó 6-án kiállított iparengedélye van. A pénzkölcsönközvetítés a bank és pénzváltó üzlet ügyköréhez tartozik és így K. R. felperes az előbb említett iparengedélye alapján pénzkölcsön közvetítésével jogszerűen foglalkozhatik. Igaz ugyan, hogy a bank és pénzváltó üzletet szabályozó 30/1927. P. M. számú rendelet 2. §-a> amely a bank és pénzváltó üzlethez tartozó ügyleteket felsorolja, a pénzkölcsönközvetítést nem említi, de ennek nincs jogi jelentősége, mert a felsorolás nem taxatív és így a természeténél fogva a bank és pénzváltó üzletek körébe tartozó pénzkölcsönközvetítés az említett iparengedély alapján gyakorolható. Áll ez annál is inkább, mert az említett rendelet többféle közvetítésről szól és így nem volna értelme, hogy éppen a pénzkölcsön közvetítése zárassék ki a bank és pénzváltó üzlet ügyköréből. A II. r. felperest azért utasította el keresetével, mert pénzkölcsön közvetítésére iparengedélye nem volt s mert az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 19. pontja, a 42, és a 127. §. egybevetéséből nyilvánvaló, hogy pénzkölcsön közvetítésével engedély nélkül foglalkozni tilos és hc/gy az engedély nélkül folytatott pénzkölcsönközvetítői tevékenységből érvényes kötelem nem származhat. A b—i kir. ítélőtábla az 1928. évi október hó 10-én P. II. 6902/31 — 1928. szám alatt hozott végítéletével mind a két felperest elutasította keresetével a fentebb I. 4. alatt ismertetett okok alapján. A m. kir. Kúria az 1929. évi december hó 10-én P. IV. 8599/37—1928. szám alatt hozott végítéletével a II. r. felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból visszautasította, de az alpereseket az I. r. felperes részére marasztalta, a következő okokból: Az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 19. pontja szerint a pénzkölcsönközvetítő ügynökségi ipar megkezdése és gyakorlása engedélyhez van kötve és annak engedély nélkül való megkezdése és gyakorlása a 127. §-ban megszabott büntető tilalom alá esik. Habár anyagi