Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerzői jog 151 hetik, amely egyfelől elég hosszú ahhoz, hogy a színházi vállalkozónak a színdarab pihentetéséhez fűződő érdekét kielégítse, másfelől nem olyan hosszú, amely a szerzőnek a fentebb kiemelt anyagi és erkölcsi érdekeit méltánytalanul sértené. A külföldi törvényhozások, amelyek ide vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, 1 — 5 évben állapítják meg azt az időt, amely időn át tartó szüneteltetés a színházra nézve az előadáshoz való jognak az elvesztését, esetleg a kizárólagosság megszűnését vonja maga után. A kir. Kúria figyelemmel arra is, hogy tételes törvényi rendelkezés hiányában is hosszabb időtartam megállapítása mutatkozik indokoltnak, valamint figyelemmel az újabban nálunk is elfogadott egységes szerződési szövegre s különösen a Szerzői Jogi Szakértői Bizottság véleményére, öt évben állapította meg a megengedett pihentetés végső határidejét, vagyis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a színház illetve a színházi üzemet folytató vállalat, amely a szerzőtől a színdarab előadási jogát megszerezte, a darabot annak utolsó előadásától számított öt éven át szünetelteti, akkor tőle a szerző az előadás jogát megvonhatja, A kir. Kúria azért találta szükségesnek határozott és egységes időtartam (5 év) megállapítását, mert ha a jogvesztést maga után vonó időtartam esetről-esetre, a színdarab jelentőségének, a szerző és a színház viszonyainak bírói mérlegelésével határoztatnék meg, avagy utólagos teljesítési idő engedélyezésének kötelezettségével tétetnék határozatlanná, ez a színházi életben jogbizonytalanságot okozna, amit a kir. Kúria mindenképen kerülni kívánt. A jelen per tárgyát tevő színműveknek a V. színházban történt utolsó előadása óta már a kereset indításáig is több mint öt év telt el, az egyik színdarabra nézve pedig a per folyama alatt járt le az öt esztendő. Ezekhez képest a felperes jogosan vonhatja meg a per tárgyát tevő színdarabjainak előadási jogát az alperesektől, akik közül az I. r. alperes önállóan, a II. r. alperes pedig az I. r. alperes jogán folytat a V. színházban színházi üzemet, s így helyesen mondotta ki a fellebbezési bíróság az együttesen védekező alperesekkel szemben azt, hogy a felperes a szóbanlevő színdarabokkal az alperesekre való tekintet nélkül ezentúl szabadon rendelkezhetik, s azokat az alpereseknek a felperes külön beleegyezése nélkül elcadniok nem szabad.