Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

86 Hiteljog 854. a rizs kiadása iránt való igényét reá engedményezte, amiről a K. és I. K. rt. az alperest kellően értesítette is. A b,—i kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította és ezt az ítéletet a b.—i kir, ítélőtábla helybenhagyta. (A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította ugyan, határozatát azonban az alsóbíróságok ítéletében foglalt indokoktól eltérő indokokra alapítván, az alsóbíróságok ítélete indokainak közlése nem szükséges.) A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A nem vitás tényállás szerint a „N. M. und H. A. G." h.—i cég több vágón rizst helyezett el az alperes raktárába. Ennek folytán közte és az alperes között a K. T. hatodik címében szabályozott közraktári ügylet létesült. A K. T. 439. §-a értelmében tehát az alperes vállalat a nála elhelyezett áruról közraktári jegyet (árujegyet és zálogjegyet) volt köteles kiállítani, amelynek átruházása a K, T. 441. §-a értelmében akár együttesen, akár külön választva csak hátirat "útján történhetik és a K. T. 444. §-a értelmében a közraktári vállalat a nála elhelyezett tárgyakat egyedül az áru- és zálogjegy visszaadása, illetőleg a zálogjegyet terhelő összeg és járulékai lefizetése mellett köteles csak kiszolgáltatni. Ezek szerint a felperes az alperesnél elraktározott kereseti rizs kiszolgáltatását az alperestől csak az áru- és zálogjegy visszaadása ellenében követelhetné. A felperes azonban nem is állította, hogy a kereseti rizsre vonatkozó áru- és zálogjegy reá hátirat útján átruháztatott és keresetét nem is a közraktári jegy jogos birtokára, hanem arra alapította, hogy a K. és I. K. rt., amely a kereseti rizst a „N. M. und H. A. G."-tói állítólag megvette, a kereseti rizsre ekkép szerzett jogát az 1923. évi október hó 9-én kelt s 1 7. alatt csatolt, a felperes szerint engedményt tartalmazó okirattal reá, a felperesre átruházta s arra, hogy az alperes igazgatója a kereseti rizs kiadása iránt kifejezett kötelezettséget is vállalt. Ezek a tények azonban még valóságuk esetén sem szolgálhatnak alapul arra, hogy az alperes a kereseti rizs kiszolgáltatására köteleztessék. A fentebb kiemeltek szerint ugyanis a felperes nem a K. és I. K. rt. állítólagos engedménye, hanem csak a „N. M. und H. A. G." hátirata útján juthatott volna a közraktári jegy jogos birtokához és