Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Forgatmány 13 megbízottnak a keresettel való elutasítását, hanem csupán azt, hogy az ilyen felperessel szemben az alperes mindazokkal a kifogásokkal élhet, amelyek öt a behajtással megbízó előzővel szemben megilletik. E. H. 1928. évi március hó 29-én P. VII. 5700/1927. szám. Elnök: Keczer Gyula kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Paradeiser János kir. kúriai biró. Tényvázlat: Az alperes, mint a kereseti váltó elfogadója, az ellene kibocsátott váltófizetési meghagyást azon az alapon támadja meg, hogy a felperes rosszhiszemű váltóbirtokos, a kereseti váltóért ellenértéket nem adott és azt a gy,—i G. rt. csak behajtás végett adta át neki. Az e.—i kir. törvényszék az alperes ellen kibocsátott váltófizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és a felperest keresetével elutasította. Indokok: A kir. törvényszék B. Zs. és V. A. tanuknak egymást kiegészítő és együttesen mérlegelt vallomása alapján tényként állapította meg, hogy a felperes a kereseti váltóért ellenértéket nem adott, azt a gy.—i G. rt. csak behajtás végett adta át neki és hogy a felperesnek arról is tudomása volt, hogy az alperes a kereseti váltót egy adásvételi ügylet folytán fedezetül adta a gy.-i G. rt.-nak. Minthogy pedig a fedezeti váltó csak annak a követelésnek az érvényesítésére használható fel, amelynek fedezetére adatott, a felperes pedig a váltónak fedezeti minőségéről tudott és azt ellenérték adása nélkül, puszta átadással behajtás végett szerezte meg, ennélfogva a felperest rosszhiszemű váltóbirtokosnak tekinteni és mint ilyent, keresetével elutasítani kellett. A b.—/ kir, ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét részben megváltoztatta akként, hogy az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 1653 pengő 86 fillér tőkét fizessen, ezt meghaladó keresetével a felperest elutasította. Indokok; Az elsőbíróság a kihallgatott B. Zs. és V. A. tanuk vallomása alapján helyesen állapította meg azt a tényt, hogy a felperes a váltót ellenérték nélkül csupán behajtás (inkasszó) végett kapta, de ebből a tényállásból helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy a felperes, mint nem jóhiszemű harmadik, a váltót nem perelheti és keresetével ezért elutasítandó, mert annak, hogy a felperes a kereseti váltót behajtás végett kapta, csupán az a következménye, hogy a váltóadós vele szemben mindazokat a kifogá-