Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

Birtok 79 Indokolás: 1. Péli Jánosné szül. Miklós Julianna és ifj. Miklós László felperesek az idősb Miklós László alperes ellen sommás viszszahelyezés iránt indított perükben keresetüket arra alapították, hogy a peres ingatlanok felének négy év óta tartó békés birtokában az alperes mindkettejüket megháborította azzal, hogy az ingatlanokat saját kezelésébe vette. Az alperes, mint a peres ingatlanok tulajdonosa azzal védekezett, hogy az ingatlanok felét csak tetszésétől függő visszavonásig adta az I. és II. rendű felperesnek használatul, a kereseti ingatlanokat ennélfogva az I. és II, rendű felperestől visszavehette anélkül, hogy ezzel birtokháborítást követett volna el. Ebben a perben a m. kir. Kúria az 1925. évi február hó 19-én P. III. 5358/1924/14. szám alatt kelt ítéletével az I. és II. rendű felperest sommás visszahelyezés iránti keresetével elutasította s ítéletének indokolásában kimondotta, hogy az alperes az I. és II. rendű felperesnek az alperes tetszésétől függő visszavonásig átengedett birtoklást önhatalmúlag megszüntethette anélkül, hogy ezzel birtokháborítást követett volna el s jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a precariumon nyugvó birtoklás önhatalmú visszavonását a birtokháborítás jogi fogalma alá vonva, az alperest a kereseti ingatlanoknak az I. és II. rendű felperes békés birtokába való visszabocsátására kötelezte. 2. Vancsura Ferencné azelőtt özv. Palásti Sándorné és társai felpereseknek özv. Palásti Mihályné és társai alperesek ellen birtokháborítás eltiltása iránt indított perében a megállapított tényállás szerint özv. Palásti Mihályné I. rendű alperes még az 1906. évben a kereseti ingatlanoknak (alsórészként megnevezett) felét ideiglenesen, visszavonásig való használatra Palásti Sándor nevű fiának engedte át, aki az említett ingatlant haláláig birtokában tartotta, halála után pedig azt örökösei, a felperesek birtokolták. A felpereseket ebben a birtokukban az I. rendű alperes megbízásából a II. és III. rendű alperesek megháborították. Ebben a perben a m. kir. Kúria az 1925. évi augusztus hó 18. napján Psz. 1804/1925/17, szám alatt hozott ítéletével az alpereseket a további birtokháborítástól eltiltotta. A m. kir. Kúria ítéletének indokolása szerint a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felpereseket mint nem valódi, hanem csak álbirtokosokat, a megháborított birtok védelme nem illeti meg, nem helytálló, s az a körülmény, hogy a felperesek nem vitás birtoka az I. r. alperes részéről