Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

7(1 Magánjog 741. Tényvázlat: A fia háztartásában élő felperes fiának tűrhetetlen magatartása miatt kénytelen volt fia háztartásából távozni. Minthogy azonban semmi vagyona sincs, tartásra szorul; fia magatartása miatt ezt a tartást természetben nem veheti igénybe s így keresetében havi 1,000.000 korona tartásdíjat követel a fiától. A felperesnek az alperesen kívül 3 nagykorú leánygyermeke is van. A sz.—i kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította azon az alapon, hogy az eltartásra szorult szülő elsősorban természetben való tartásra jogosult és ehelyett a tartás ellenértékét pénzben csak akkor követelheti, ha a természetben való tartás elfogadását a tartásra kötelezett fél magatartása teszi lehetetlenné. Minthogy azonban nem lehetett megállapítani, hogy a felek között levő békétlenség melyik félnek a magatartására vezethető vissza, a fenti jogszabálynál fogva az alperes csak természetben való tartásra kötelezhető. Mivel pedig a felperes keresetében készpénzben való tartásdíjat követelt és a természetben való tartás tárgyában kereseti kérelmet elő nem terjesztett, ezért a kir, törvényszék a felperest keresetével elutasította. A p.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest kötelezte, hogy a felperesnek szülőtartás fejében havonta 100,000 koronát fizessen. A kir. ítélőtábla ítéletének megokolásában kifejti, hogy a felek között levő áldatlan viszony, állandó civakodás, családi békétlenség megokolttá teszi azt, hogy a felperes az alperes által természetben nyújtott tartást ne fogadja el, hanem pénzben igényeljen szülőtartást. Minthogy a szülőtartás a gyermekeket egyenlő arányban és nem egyetemleg terheli s a felperes másik három gyermekét perbe nem vonta, jóllehet ezek megidézése semmi nehézségbe sem ütközött volna, a perbe nem vont gyermekekre eső részletek nem háríthatók az alperesre, mert ennek csak abban az esetben lehetne helye, ha az összes tartásra kötelezett gyermekek perbevonása mellett a per során az a körülmény nyerne megállapítást, hogy a gyermekek valamelyike szülőtartásra képtelen. Az alperes tehát a szülőtartásnak csak reá eső hányada erejéig (négy gyermek lévén, 1/i rész) volt ebben a perben marasztalható. A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja.