Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

58 Magánjog 737. és nincs olyan jogszabály, amely kizárná, hogy az utólagos házasságkötés jogcímén törvényesített gyermek törvényes származása ne volna megtámadható. A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: Az alperesek a fellebbezési eljárás során is azt vitatták, hogy a felperes a II. r. alperes születésének törvényességét meg nem támadhatja, mert a felperes az anyakönyvvezető előtt a II. r. alperesnek tőle való származását elismerte s így emez elismerés következtében a születés törvényességének megtámadása iránt való jogától elesett. A kir. ítélőtábla azonban az alpereseknek ezt az érvelését helytállónak nem találta. Való ugyan, hogy a felperes az I. r. alperestől házasságon kívül született II. r. alperest a magáénak ismerte el, és ez a körülmény, valamint az, hogy a felperes az I, r. alperessel házasságot kötött és ennek folytán a II. r. alperesnek utólagos házasság által való törvényesítése is az anyakönyvbe az 1894. évi XXXIII. tc. 41. §-a és az 1904. évi XXXVI. tc. 19. §-a értelmében feljegyeztetett, minthogy azonban bírói gyakorlatunkban kifejezésre jutott jogszabály értelmében az utólagos házasságnak törvényesítő hatása csak akkor van, ha a gyermek a házasságra lépett felek nemzéséből származott, az elismerés peílig annak a bizonyítására, hogy a gyermek az elismerő férfi nemzéséből származott, magában véve nem elegendő: ennélfogva nyilvánvaló, hogy a felperes nem zárható el attól, hogy annak a megállapítását, miszerint a II, r. alperes nem tőle származott, az anyakönyvvezető előtt tett elismerése ellenére is kérelmezhesse. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság előtt lefolytatott bizonyítás kiegészítéséül elrendelte a felperes által megnevezett H. L.-né, M. P, és V. M. tanuk kihallgatását. E tanuk közül M. P. tanú vallomása a per lényegére nézve adatokat nem tartalmaz. De H. L.-né tanú vallomásából megállapítható, hogy az I. r. alperes az 1901. évben Gy.-ben ismeretséget tartott fenn L, J. nevű főhadnaggyal, ekiről az I. r. alperes többször úgy nyilatkozott, hogy ő a II. r. alperes atyja, aki őt el akarja venni és aki fizet is a gyermekért tartásdíjat, megállapítható továbbá