Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

20 Magánjog. 725. tétében kételkednie, úgyhogy a házasság kötésének közeli időre tervbe vett napjára való tekintettel a felperest a kérvény korai benyújtása tekintetében semmiféle gondatlanság sem terheli. Ennélfogva a fellebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét helyesen állapította meg, mert a H. T. 3. §-a nem zárja ki azt, hogy az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság ígéretével kapcsolatos egyéb cselekményeivel vagy mulasztásaival szándékosan okozott, az általános magánjog szabályai szerint felelősségre vonható legyen, már pedig az alperesnek szándékos cselekedete volt a felperes hivatali állásáról való lemondatása és kétségtelen mulasztása volt, hogy a W. M.-mel tervbe vett házasságáról a felperest kellő módon nem értesítette. A fellebbezési bíróság a kártalanítás összegszerűsége szempontjából abból indult ki, hogy a felperes az állását, nyugdíjigényét és az előlépés lehetőségét veszítette el. A fellebbezési bíróság a nyugdíjigény figyelembevételével téves jogi álláspontra helyezkedett, mert a felperesnek csak 8 évre és 10 hónapra terjedő szolgálati ideje volt és ennélfogva az 1912. évi LXV. te, illetve az 5100/1924. M. E. sz. rendelet (48. §.) világos rendelkezése értelmében őt a lemondás idején nem nyugdíj, hanem javadalmazásának 2 évi összegével egyenlő végkielégítés illette. A felperes valóságos kára tehát abban jelentkezik, hogy elesett a hivatali állásával járó törvényes jövedelmektől. A kár enyhítésének elve szempontjából nem vitás, hogy a felperes az alperes nősüléséről tudomást szerezve, nyomban megkísérelte hivatali állásába való visszavételéi, ez azonban sikerre nem vezetett A perbeli iratok szerint a felperesnek az 1924. évi december hó végén havi 74 aranykorona = 85*73 P fizetése volt. Végkielégítésül kapott 1776 aranykoronát, amely a 2 évi fizetés egyenértékével egyenlő. Nem vitás tény, hogy a felperesnek máig sem sikerült álláshoz jutnia, az alperes viszont két háznak1^ arányban a tulajdonosa és van 4 hold ingatlana, amelyen berendezett konyhakertészete van és 10—15 női alkalmazottal dolgozik. Az alperes tulajdonát tevő ingatlanok vételárának és értékálló voltának, valamint az alperes biztos megélhetést nyújtó foglalkozásának figyelembevételével a m. kir. Kúria úgy találta, hogy az alperes a fel-