Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Biztosítási ügylet 143 A meg nem támadott perbeli tényállás szerint a R részvénytársaság tulajdonába tartozó s maga a tulajdonos által az alperessel kötött szerződés útján tűzkár ellen biztosított ingatlanok haszonélvezete végrehajtási zárlat alá helyeztetett s zárgondnokul a felperes van kirendelve. Azoknak a hitelezőknek, akiknek érdekében ez a zárlat elrendeltetett, végrehajtási jogukból folyóan törvényes igényük van annak a biztosítási összegnek hasznaira (kamataira is), amely biztosítási összeg velük szemben a zárlat alatti haszonvételek szempontjából a tűzkár folytán megsemmisült ingatlanokkal azonos állagérték tekintete alá esik; nem lehet tehát kétséges ezeknek a végrehajtató hitelezőknek az az érdeke, hogy a biztosítási összeg kamatjövedelme az ő részükre megfelelően biztosíttassák. Minthogy pedig a zárlat alá helyezett haszonvételek kezelésére az 1881 : LX. t.-c. 208—210. §-ai értelmében a kirendelt zárgondnok van hivatva, törvényes jogköréhez tartozónak kell tekinteni azt a jogosultságot is, hogy a végrehajtató hitelezőket a biztosítási összeg hasznai tekintetében megillető jogok érvényesítése céljából a biztosítási összegnek bírói letétbe helyezése útján leendő biztosítására-a törvényes joglépéseket megtegye. A fellebezési bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont tehát nyilván téves, ezért ennek az ítéletnek megváltoztatásával a felperesként fellépő zárgondnok kereshetőségi joga megállapíttatott. 668. szám. Utólagos A szerződő felek a biztosítás feltételeire vonatkozóan a kötvény térő meg- kiállítása után is joghatályosan létesíthetnek a kötvény tartalmától állapodás. ejtérő megállapodást és ilyen esetben a szerződés feltételei tekintetében nem a kötvény tartalma, hanem az utólagos megállapodással elfogadott feltételek az irányadók. E. H. 1918. évi március 22-én P. IV. 5157/1917 szám. Elnök : Beck Hugó kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Kolos Jenő kir. kúriai bíró. Tényvázlat: L. Imre 1915. évi január hó 1-én 5000 K.-ra szóló életbiztosítási ajánlatot küldött az alperes biztosító társaságnak. Az ajánlat folytán az alperesnek orvosa L. Imrét 1915. január 13-án megvizsgálván, az L. Imre által kitöltött és aláírt orvosi kérdőív az alperesnek szintén elküldetett, akihez az 1915. január 14 én érkezett. Az alperesnek joga volt 90 nap alatt nyilatkozni az iránt, hogy az ajánlatot elfogadja vagy visszautasítja-e ?