Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Tulajdon 57 bejegyzésével pedig a felperes korlátlan és mindenki ellen, tehát saját tulajdonostársa ellen is érvényesíthető jogot szerez, mellyel szabadon rendelkezhetik, s így kétségkívül megilleti az a jog is hogy a tulajdonközösség megszüntetését követelhesse, amely jogának az érvényesítése ellen nem szolgálhat akadályul az, hogy a tulajdonostársak egyszersmind házastársak és hogy a házassági kötelék közöttük felbontva nincs. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét az itt előadottak alapján hagyta helyben. 427. szám. Egymagában az a körülmény, hogy az osztály következtében külön Tulajdontulajdonba átment és önálló jószágtestekké vált épületrészek egy ház- közösség fedél alatt vannak, vagy, hogy az így elkülönített épületrészek tulajdo- íeféseZim~ nosait a konyha vagy más helyiség közösen illeti, tulajdonközösséget az elkülönített épületrészekre nézve nem idéz elő. A külön jószágtestekké vált épületrészek mindenikének alkotórészévé lett közös konyhára nézve egymagában a közösségnek kényszerű megszüntetését a joggyakorlat kizárja. E. H. 1917. évi február hó 27-én P. V. 31/1917. szám. Elnök: dr. Dévay Ignácz elnöklő kir. kúriai bíró. Előadó : Frank Lajos kir. kúriai bíró. Határozat: A kir. Kúria felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Felperesek felülvizsgálati kérelmükben első sorban azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság tévesen állapította meg tényként azt, hogy a kérdéses belteleknek és a rajta levő épületeknek természetben való megosztásával a tulajdonközösség a peres felek jogelődei között, de maguk a peres felek között is végleges hatállyal meg lett szüntetve s ezen téves megállapításból helytelenül vonta le azt a jogi következtetést, hogy a tulajdon-közösség megszüntetésének ebben az esetben már helye nem lehet. Felpereseknek ezt a panaszát a kir. Kúria alaposnak nem találta. A fellebbezési bíróság által az elsőbíróság ítéletéből elfogadott tényállás szerint M. Mária és M. Veronának a peres beltelek és házban még az 1900. évet megelőzően — tehát a 2 •/• aiatt atyafiságos egyezség létrejötte előtt részük már nem volt, II. r. alperes pedig csak az említett egyezség megkötése után szerzett a peres ingatlanságból tulajdoni hányadot. Ezek szerint nem téves a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a 2 •/: alatti — a megosztásra vonatkozó egyezség a csak névleg tulajdonosként