Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

16 Magánjog 413. lanai jövedelméről és az azt terhelő kiadásokról szóló számadást az 1905-ik évtől kezdődően a házassági életközösség további tartama alatt felperestől évről-évre elfogadta és a számadás eredményében mutatkozott tiszta jövedelmet a felperestől felvette; mert felperes nem is állította, hogy az alperes az évi számadások valamelyikének elfogadásakor felmentette őt azon kötelezettsége alól, mely szerint az ingatlanok vételáráról elszámolni tarozott. Ezek szerint nem mellőzhető annak a vitás kérdésnek az érdemi megbírálása, hogy az alperes eladott ingatlanainak vételárából maradt-e vagy sem valami a felperes kezén, s ha igen, hogy mennyi ez az összeg, ez pedig csak a felperes által előterjesztett számadásnak tételenként való megvizsgálása után állapítható meg, miért is a másodbíróság ítéletét alperest viszonkeresetével 67,589 kor. 67 fillér tőkére és ennek kamatára nézve elutasító rendelkezését illetően meg kellett változtatni s ki kellett mondani, hogy az alperes viszontkeresetével az említett összeg erejéig a másodbíróság által elfoglalt alapon el nem utasítható. 413. szám. Hozomány. I. Míg a házasság érvényessége a házasságkötés helyén, — addig a szülőnek hozományadási kötelezettsége a szülő állandó lakásának helyén hatályban levő anyagi jog szabályai szerint bírálandó meg abban az esetben is, ha a házasságkötés helyén más anyagi jog van érvényben, mint az állandó lakás helyén. II. A magyar anyagi jog szerint a szülő, ellenkező kikötés hiányában, hozományt adni nem köteles. E. H. 1917. évi november hó 28-án P. I. 4006./1917. sz. Elnök: Pap István kir. kúriai bíró. Előadó : Plopu György kir. kúriai bíró. Tényvázlat: B. alperesnek Aranka nevü leányát K. István 1915. július 21-én megszöktette, és miután a szülő nem akart beleegyezni a házasságkötésbe, a szükséges beleegyezést KrassóSzörényvármegye adta meg s ennek folytán K. István B. Arankával 1915. július 28-án Karánsebesen a polgári anyakönyvvezető előtt házasságot kötött. A házasságkötés után K. Istvánné B. Aranka mint felperes pert indított apja B. H. alperes ellen a karánsebesi kir. törvényszék előtt és tőle az osztrák polgári törvénykönyv 1220. §, alapján 200,000 koronát követelt hozományul arra való tekintettel, hogy atyja 4 milliónyi értékű vagyonnal rendelkezik.