Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

168 Magánjog 490. E. H. 1916. évi május hó 3-án P. II. 9711/1915, szám. Elnök: Havass Károly kir. kúriai tanácselnök. Előadó : Nyeviczkey Antal kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Felperes a 2 •/> alatti haszonbéri szerződés szerint haszonbérbe vette alperestől a p.—i tói halászati jogot. A szerződésben kiköttetett, hogy amennyiben a tó vizének lecsapolása hatóság által elrendeltetik, azt bérlő kártérítés nélkül tűrni köteles. Felperes azért kéri a szerződés megszűntetését, mert a szomszéd bérlő, bár alispáni engedély alapján a tó vizének egy részét leeresztette és mert a tó időközben nyilt víznek nyilváníttatott, ezzel pedig a halászat korlátoztatott. A fellebbezési bíróság a keresetet elutasította, mert a hatósági intézkedés miatt a felek közötti szerződés meg nem szüntethető. Határozat: A kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. .Indokolás: A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított s a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is az ítélet alapjául szolgáló tényállásból helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy az alperes a haszonbérlet tárgya tó vizének jellege tekintetében sem tévedésbe nem ejtette, sem tévedésben nem tartotta a felperest. Magából a szerződésnek fentjelzett tartalmából és különösen annak 7. és 8. pontjából, ezeknek helyes értelmezésével állapította meg ugyanis a fellebbezési bíróság, hogy a szerződő felek olyan kikötésekben állapodtak meg, amelyek a p.—i tó vizének halászati kihasználását éppen az 1888. évi XIX. t.-c.-ben a nyilt víz kihasználására nézve előírt korlátozás szem előtt tartásával szabályozta, és így a felperesre nézve az a körülmény, hogy a tó vizét utóbb az illetékes hatóság nyilt jellegűnek állapította meg, — semmi kihatással nem volt. Megtévesztésről, vagy tévedésben tartásról tehát annál kevésbbé lehet szó, mert a felperes részéről felhozott alperesi ténykedések éppen ellenkezőleg arra vallanak, hogy maga az alperes város is a tó vizét tévesen zárt jellegűnek tartotta, s a közigazgatási hatóságok határozatai ellen megkísérelt orvoslatokkal a felperesnek érdekeit célozta megoltalmazni. Ezzel a döntő jelentőségű jogi következtetéssel szemben, hogy ugyanis a felperes a szerződés szerint a tó vizét csakis olyan korlátok között használhatta, mintha az már a szerződés kötése idején közhatóságilag nyilt víz jellegűnek állapíttatott volna meg,