Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

96 Magánjog 448. pedig, hogy a zenekart felfogadta, s annak a vendéglőjében nyilvános előadásra helyet adott: „a kérdéses zenedarab előadása eszközöltetésének fogalmát, illetve azt, hogy alperes a zenekart a kérdéses zenedarab előadására rábirta volna, ki néni meríti." Ezt az ítéletet a győri kir. ítélőtábla 2301/1906. P. sz. ítéletében indokai alapján; a másodfokú ítéletet pedig a m. kir. Kúria 532/1907. P. sz. a. kelt ítéletével azzal a kiegészítő indokolással hagyta helyben, hogy : „az 1884. XVI. t.-c. 57. §-a rendelkezéseinek egybevetéséből nyílván az következtethető, hogy valamely zenemű jogosulatlanul történt nyilvános előadása eszközöltetőjének csak az tekinthető, akinek kifejezett akaratából vagy hallgatólagos beleegyezésével történt a jogosulatlan előadás; már pedig az alsóbb bíróságok a per adataiból helyesen állapították meg, hogy ez a körülmény az alperes irányában fenn nem forog, mihez képest alperesre a fenthivatkozott törvény 57. §-ának végbekezdésében foglalt rendelkezés nem nyerhet alkalmazást." Ugyanez alapon indított perekben, lényegileg azonos tényállás mellett, teljesen azonos értelemben döntött a m. kir. Kúria 6651/1907. P., 524/1908. P. és 525/1908. P. sz. a. kelt határozataiban. A m. kir. Kúria II. polgári tárnicsának többsége az 1917. évi december hó 12-én tárgyalt 1917. P. II. 4271. sz. ügyben a fentelőadott elvi állásponttól el kíván térni, ennek folytán a vitás elvi kérdés eldöntése a Ppé. 70. §-a 1. p. értelmében a jogegységi tanács feladatává vált. II. A szerzői jogról szóló 1884: XVI. t.-c. rendelkezései egyáltalán nem nyújtanak alapot annak a feltevésére, hogy a zeneművek jogosulatlan nyilvános előadásával elkövetett bitorlás vétsége tényálladékának megállapításánál jelentősége lehetne annak a körülménynek, hogy a vétség elkövetője elméleti zenei tudás és művészi előtanulmánnyal, avagy csak gyakorlat útján megszerzett képességgel bír-e; továbbá, hogy az előadás műsor közlésével vagy anélkül történt. A felhozni szokott az a körülmény tehát, hogy a cigányzenekaroknak műsoruk rendszerint nincs, ilyet tőlük kívánni nem szokás, talán nem is adhatnának, mert a vérbeli cigányzenész játékát előre megállapított zenei műsor nem irányítja és hogy ismeretes mikép a cigánybanda nagyobbára az elméleti zenei tudást és előtanulmányt nélkülöző, csupán a természetadta zenélési hajlamból eredő