Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

82 Magánjog. 261. végrendeletnek nem érvényességi kelléke, hogy az alkalmazott ügyleti tanuk a végrendelkezőt személyesen ismerjék. E. H. 1912. november 12-én, 1891/1912. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Mennyey László kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az örökhagyó által tett közvégrendelet érvényességét felperes azon az alapon is megtámadta, hogy L. Zs. és H. M. végrendeleti tanuk örökhagyót nem ismerték és így az ugyanazonosságot nem is igazolhatták. A per során bizonyítást nyert, hogy L. Zs. végrendeleti tanú örökhagyót előzőleg nem ismerte, nem is látta; de H. M. végrendeleti tanú örökhagyót látta és ismerte ugyan, azonban azt, hogy miként hívják, illetve mi a neve, nem tudta. Az alsóbíróságok a kereset elutasítása mellett örökhagyónak közvégrendeletét érvényesnek nyilvánították; mert a végrendelkezés örökhagyónak házában történvén, a tanúvallomások és a per egyéb adatai folytán nem férhet kétség ahhoz, hogy a végrendeletet örökhagyó alkotta, annál is inkább, mivel a perben egyetlen adat sem merült fel, amely arra engedne következtetni, hogy az örökhagyó személyazonossága tekintetében tévedés történt. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1876 : XVI. t.-c. 21. §-a szerint közvégrendeletet közjegyző előtt az 1874 : XXXV. t.-c.-ben előírt módon lehet tenni, a közvégrendeletek alaki érvényessége tehát az utóbb hivatkozott és nem az 1876 : XVI. t.-c. rendelkezése alapján ítélendő meg. Az 1874 : XXXV. t.-c. 82, §-ában csak azt kívánja meg, hogy a végrendelkezés ügymenetének egész tartama alatt két tanú, vagy egy másik közjegyző folyton jelen legyen, az alkalmazott tanuk személyi kellékeit pedig ugyanezen törvény 70. és 72. §-ai írják előAz 1874 : XXXV. t.-c. 70. §-ának vagylagos rendelkezéséből okszerűen az következik, hogy a kir. közjegyző az előtte ismeretlen ügyfél személyazonosságáról nemcsak előtte ismert két tanú bizonyságából, hanem egyéb teljes hitelt érdemlő adatokból is meggyőződést szerezhet magának; amiből viszont az következik, hogy a kir. közjegyző által felvett végrendelet ügyleti tanúinak a végrendelkezőt személyesen ismerniök nem szükséges. A felperesnek a végrendelet ellen ezen az alapon felhozott kifogása tehát ezekből az indokokból nem vehető figyelembe.