Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
sz. Végrendeleti öröklés 77 rokonsági és sógorsági összeköttetésben vannak, a végrendelkezésben nekik szánt előnyben csak a 10. §-ban megjelölt esetekben részesülhetvén, tekintve, hogy a felhívott törvényszakasznak eme intézkedése nem egyedül a végrendelet leírójára, lemásolójára, hanem > annak fogalmazójára, készítőjére s értelmi szerzőjére vonatkozik; tekintve, hogy a per adatai szerint örökhagyónak 1882. évi október hó 10-én kelt végrendeletét I, r. alperes s egyik végrendeleti általános örökös fogalmazta, V. J. pedig az A) alatti végrendeletet és pedig nem az örökhagyó jelenlétében, vagy annak lakásán, hanem azon kívül az I. r. alperestől átvett fogalmazvány után csak lemásolta; tekintve hogy e szerint a végrendelet írójául I. r. alperes tekintendő s mint ilyen a végrendeletben neki szánt előnyben csak azon esetben részesülhetne, ha az idézett törvény 10. §-ában megszabott kellékeknek elég tétetett volna, mely eset azonban fenn nem forog; a végrendelet tehát alperesekkel szemben érvénytelen. 257. szám. Az 1876 : XVI. t.-c. 21. §-ának rendelkezése nem terjed ki a vakokra, Vakok vej ezek tehát tehetnek magánvégrendeletet. . rendelete. E. H. 1899. november 8-án, 1933/1899. P. sz. Elnök: Németh Lajos kif. kúriai bíró. Előadó: Béres János kir. kúriai bíró. Tény vázlat: Örökhagyónak 1895. évi december hó 22-én kelt és az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-ának megfelelő és ebből a szempontból nem is kifogásolt írásbeli magánvégrendeletét felperesek egyedül azon az alapon támadták meg, mert végrendelkező a végrendelet tétele idejében vak volt, és a testi fogyatkozása miatt az 1886 : VII. t.-c. 21. §-a c) pontja értelmében magánvégrendeletet nem tehetett. Az elsőbíróság a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította, mert alperesek maguk beismerték, hogy örökhagyó a végrendelet alkotásakor vak volt, és hogy a végrendelet az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §. d) pontjában előírt kelléknek meg nem felel, és minthogy az 1874 : XXXV. t.-c. 54. §. d) pontja helyébe lépett 1886 : VII. t.-c. 21. §-ának e) pontja szerint a vakok által kiállított mindennemű okirat érvényességéhez megkívántatik, hogy azok a közjegyzők előtt állíttassanak ki; mindennemű okiratok alatt pedig a végrendelet is értendő, ennélfogva az örökhagyó által tett írásbeli magánvégrendelet érvénytelen. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletének megváltoztatásával az örökhagyónak végrendeletét érvényesnek nyilvánította;