Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 69 mert nem bír alappal felperesnek a végrendelet külalakjára vonatkozó az az érvelése sem, hogy az 1876 : XVI. t.-c. 6. szakasza szerint érvényességi kellék az is, hogy a végrendelkező a végrendeleti okirat nyelvét értse, és hogy az okirat tartalmának a helyességét önmaga ellenőrizhesse, — nem pedig azért, mert az idézett törvény csak azt kívánja meg, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék, ellenben az okirat nyelvéről nem intézkedik; és mert továbbá az idézett törvény 6. §-a ugyan nem intézkedik aziránt sem, hogy ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti annak tartalma a tanuk által a végrendelkező által értett nyelven megértelmeztessék; ebből azonban nem következik, hogy az mint okirati érvényességi kellék mellőzhető volna, hanem abból, hogy az idézett 6. §. ezt elő nem írja, csak az következtethető, hogy ennek a kelléknek a fennforgása a végrendeleti tanuk vallomásával is bizonyítható; — és mert végül nincsen törvényes alapja a felperes ama álláspontjának, hogy a végrendelet érvényességéhez hites tolmács alkalmazása volt szükséges, illetve hogy örökhagyó magyar nyelven csakis hites tolmács közbenjöttével létrejött közvégrendeletet alkothatott volna, — és pedig azért, mivel ilyen rendelkezést sem a végrendeletek alaki kellékeiről rendelkező 1876 : XVI. t.-c, sem az 1874 : XXXV. és 1886 : VII. törvénycikkekben foglalt közjegyzői törvények nem tartalmaznak; amennyiben az első helyen idézett közjegyzői törvény 78. §-ának és a második helyen említett közjegyzői novella 26. §-ának rendelkezései kifejezetten a közjegyzői okiratokra és ebből folyólag a közjegyző által felvett végrendeletekre vonatkoznak és az írásbeli magánvégrendeletekre törvényértelmezés útján ki nem terjeszthetők. 249. szám. Az a körülmény, hogy a végrendeleten az 1876 : XVI. t.-c. 5. §-ának Végrendeleti megfelelő záradék szövegét nem a tanuk egyike írta, a végrendeletet tanúsító érvénytelenné nem teszi; mert a 4. és 5. §-ok egybevetéséből kétségte- záradék, len, hogy az írni és olvasni tudó tanuk névaláírásán kívül a záradéknak a tanuk által való írása érvényességi kellékként megszabva nincs. E. H. 1910. november 15-én, 3968/1910. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Ibtvánffy József kir. kúriai bíró. Tényvázlat: R. J. örökhagyónak 1899. évi március hó 26-án