Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Törvényes öröklés 61 a felperessel szemben érvénytelennek mondta ki, és felperes hozományát, törvényes hitbérét, közszerzeményét, valamint özvegyi haszonélvezetének megfelelő egy gyermekrész értékét készpénzben megítélte, s alpereseket kötelezte, hogy az előbbi összegeket felperesnek kifizessék, az utóbbi összeget pedig avégből, hogy annak kamatait a felperes haszonélvezze, bírói letétbe helyezzék. Indokok: Habár a kihallgatott tanuk vallomása alapján a felperes és L. G. közt a per folyamata alatt létrejött vadházasságra következtethető viszony megállapíthatónak látszik, mindazáltal, mivel bírói gyakorlatunk szerint „az utólagos érdemtelenség a törvényen alapuló özvegyi jogot meg nem szünteti" nem volt elfogadható az utólagos vadházassági viszonyra alapított jogmegszünésre vonatkozó alperesi kifogás... A n.—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét a marasztalási összegek csekély változtatásával helybenhagyta. A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét részben helybenhagyja, részben és pedig az elvi kijelentést illetően az elsőbíróság ítéletére is kihatóan megváltoztatja, és felperest aziránt támasztott keresetével, hogy az örökhagyó végrendeletei a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát szabályozó részeikben is hatályon kívül helyeztessenek, s a felperes özvegyi joga a törvény alapján állapíttassák meg, — elutasítja. Indokok: Ami a felperes özvegyi jogát illeti, a m. kir. Kúriának az a jogi álláspontja, hogy az özvegyi jog az özvegység tartama alatt is elenyészhetik akkor, ha ez időben a nő olyan magaviseletet tanúsít, amelynél fogva férje életében sem tarthatna tartásra igényt. Az özvegyi jog ugyanis lényegében nem egyéb, mint a férjet terhelő nőtartásnak az örökösökkel szemben a törvény által megszabott korlátokon belül való elismerése, maga a nőtartás pedig olyan erkölcsi követelményektől függ, amelyeket a nő joghátrány nélkül meg nem sérthet, még pedig a férj halála után sem, mert különben a férj halála után olyan előnyökben részesülhetne, amelyeket férje életében feltétlenül elveszítene és mert ilyen módon nem felelne meg a törvény és bírói gyakorlat irányelveinek, ha az özvegyi jog olyan körülmények között is fenntartatnék, amelyek között az különben megszerezhető nem volna. Ezen jogi állásponton most már a m. kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletének e részben megváltoztatásával felperest az