Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
sz. Értékpapirosok 233 való rendelkezési jogát vele szemben a betétkönyv felmutatásával, illetve birtoklásával igazolta. A 18. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt alperesi előadásból azonban az tűnik ki, hogy a betevő Cz. I. a kérdéses betétkönyvet azon az időn túl, amikor annak állítólagos elvesztését az alperesnél bejelentette, ami az elleniratbeli előadás szerint 1915. október hóban történt, nála többé fel nem mutatta s ekként az a felett való rendelkezési jogát nem igazolta. Ezekre való tekintettel kétségtelen, hogy az alperes azokat az összegeket, amelyek nem a B. Gy. és Cz. I. együttes aláírásával ellátott váltók leszámítolásából, vagyis a betétkönyv záradékában megjelölt üzleti összeköttetésből eredő követeléseiből származtak, s amelyeknek a betétösszegből való leírása a kérdéses betétkönyvbe be nem jegyeztetett: a betétkönyv jogszerű birtokosának sérelmére a betétösszegből sem a maga javára kivenni, illetve elszámolni, sem másnak kiszolgáltatni jogosítva nem volt, s hogy a felperesnek a betéti könyv birtoka által az alperessel szemben létrejött jogviszony "alapján joga van arra, hogy követelhesse a betéti összeg ama részének kezéhez leendő kifizetését, ami a kérdéses betétösszegből nem a betétkönyvben megjelölt rendeltetés céljára használtatott fel, illetve számoltatott el. Ezeknél fogva az alsóbíróságok ítéletének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy a felperes keresetével az alsóbíróságok ítéletében megjelölt alapon el nem utasítható s ennek folytán a kir. törvényszéket új határozat hozatalára kellett utasítani. 7. Vétel. 346. szám. Ha a felek az alkudozásoknál a szállítási határidő megállapítására Vétel súlyt helyeznek, úgy az a vételi ügyletnek egyik lényeges feltételét képezi létrejötte, és az arra vonatkozó megegyezés hiányában a szerződés végleg létrejöttnek nem tekinthető. E. H. 1899. január 21-én, 340/1899. V. sz. Elnök: Oberschall Adolf kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Grecsák Károly a kir. Kúriához kisegítőül beosztott ítélőtáblai bíró. Tényvázlat: Felperes a kereseti összeget azon az alapon követelte alperestől, hogy alperes V. I. nevű alkalmazottja által felperestől, illetőleg R. M. ügynöktől métermázsánként 55 forintért, 1895. évi december 3-án megvett 50 métermázsa I. osztályú szalámihúst átvenni elmulasztván, ő (felperes) a húst közjegyző közbenjöttével meg-