Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

234 Hiteljog 346. tartott nyilvános árverésen eladta, ez alkalommal azonban a kikötött vételárnál 1635 írttal kisebb összeg folyt be, és az árverés foganatosításával 30 frt 65 krajcár költsége is felmerülvén, károsodása ezeknek fejében a kereseti 1665 frt 65 krajcárra rúg. Az alperes azt vitatta, hogy a szóbanforgó hús megvétele tárgyában felek alkalmazottai tárgyaltak ugyan, de a vétel tárgyának szállítása idejére nézve közöttük megegyezés nem létesülvén, a vételi ügylet megkötése hiányában ő kártérítésre nem kötelezhető. Az elsőbíróság a kereset alapján marasztaló ítéletet hozott. A másodbíróság a keresetet elutasította, s az ítélet indokolásában a következők foglalvák: Habár az átvétel időpontjának megállapítása az adásvételi ügylet létrejöttének előfeltételét rendszerint nem is képezi (K. T. 345. §.) s a vétel megkötöttnek tekintetik már akkor is, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek (K. T. 336. §.), a dolog természete szerint azonban ott, ahol a felek a vételre irányuló alkudozásaikat a teljesítési idő megállapítására is kiterjesztették, * habár a felek az árra nézve és a vétel tárgyára megállapodtak, maga a vételi ügylet mégsem tekinthető megkötöttnek, ha a felek a teljesítés idejére nézve is megegyező elhatározásra nem jutottak. Felperes előadásából is kitűnik, hogy annak az ügyletnek a megkötésénél, melyből kereseti igényét származtatja, a felek szándéka a teljesítési idő megállapítására is irányult, s állítása szerint R. M. ügynök, ki az ügylet kötésénél érdekében eljárt, továbbá V. I., mint az alperesnek állítólagos megbízottja, a tekintetben, hogy a megvételre felajánlott 5000 kilogr. I. osztályú szalámihús a W. által beígért 55 frt száz kilogrammonkénti vételárért az 1895. évi december hó 5-én vagy 6-án lesz szállítandó, az ajánlattétel idején, vagyis 1895. évi december hó 3-án este, a telefon útján eszközölt szóváltások alkalmával határozottan meg is állapodtak. E részben tehát alperes tagadása folytán a bizonyítás terhe kétségkívül felperesre hárult. Ezt a vitás ténykörülményt azonban a felperes által szolgáltatott bizonyítékok által bebizonyítottnak elfogadni nem lehetett. Minthogy ezek szerint felek a szállítás idejére nézve, habár az a megindított "alkudozásnak szintén egyik elemét képezte, az 1895. évi december hó 3-án eszközölt telefon szóváltások alkalmával meg nem állapodtak.