Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

232 Hiteljog 345. az elöníutatóra szóló papír jogi természetével bír, mert ezen rendelkezés szerint a takarékpénztár a betétösszeg kifizetésére feltétlen kötelezettséget vállalt, illetve a könyvecske bármily áthozóját a betétösszeg követelésére feljogosítja. E. H. 1911. január 13-án, 628/1910. V. sz. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Kolos Jenő kir. ítélőtáblai bíró. Tényállás: Felperes mint az alperes takarékpénztár által kiállított betéti könyvecske birtokosa betétösszeg kifizetését igényelte az alperestől; az alperes azzal a kifogással élt, hogy a betéti összeg B. Gy. és C. J. aláírással ellátott és alperesnél elhelyezett váltók rendezéséig nála leköttetett, amely lekötés azonban a könyvre rávezetve nem lett. A m. kir. Kúria e kifogásnak helyt nem adott, s a következőkép határozott: A kir. Kúria a kereset főtárgyára vonatkozóan mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a felperes keresetével az alsóbíróságok ítéletében megjelölt alapon el nem utasítható. Ennek folytán hatályon kívül helyezve az alsóbíróságok ítéletének a perköltségekre vonatkozó rendelkezését, a kir. Kúria utasítja a törvényszéket, hogy a netán szükséges további bizonyítási eljárás foganatosítása után hozzon a per érdeme tárgyában a perbeli s a fellebbezési költség viselésének kérdésére is kiterjedő új határozatot. A felperesi ügyvéd fellebbezési díját ügyfelével szemben 30 koronában állapítja meg. Indokok: Az alperes alapszabályainak a keresethez A) alatt másolatban csatolt betétkönyv-kivonaton feltüntetett 11. §-a szerint a betétek a betétkönyv hozójának fizettetnek ki, hacsak a betevő fenn nem tartotta magának azt, hogy a betét csak neki fizettessék ki; aminek megtörténtét azonban alperes nem is vitatta. Az alperes az alapszabályainak fennebb megjelölt rendelkezése értelmében arra vállalt kötelezettséget, hogy a betétösszeget a betétkönyv bemutatójának kifizeti, és így a betétkönyv jogszerű birtokosával szemben csakis a betétkönyvben foglalt korlátozások, illetve lekötés tartalma mérvadó; amiből az következik, hogy az alperes a betevő Cz. I. által a betétre vonatkozóan tett s a betétkönyv záradékában feltüntetett lekötés tartalmától eltérő rendelkezéseket a betétkönyv átruházásával harmadik jóhiszemű személyek részéről esetleg szerzett jogok megóvása mellett s az őt érhető joghátrányok terhe nélkül csak annyiban foganatosíthatta, amennyiben a betevő Cz. I. a betét felett