Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

szí Részvénytársaság 221 A minden egyes részvényesnek a kereskedelmi törvény 174. §-ában biztosított kereseti jog terjedelme mindenesetre magában foglalja a részvényesnek azt a jogát is, hogy a jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa és bizonyíthassa. Ebbeli jogának gyakorol hatása végett pedig a dolog természete szerint feltétlenül szükséges vagy az, hogy a jóváhagyott mérleg mindazoknak az adatoknak részletes felsorolását tartalmazza, amelyeknek ismerete szükséges a mérleg helyességének és törvényszerű összeállításának megbírálásához, vagy pedig az, hogy ezek az adatok, kívánatra, törvény, illetve alapszabályszerű másmódon közöltessenek. Mert a részvényes csak a vonatkozó adatoknak kellő ismeretében gyakorolhatja a törvényben részére biztosított azt a jogot, hogy vitathassa és bizonyíthassa, miszerint a mérleg összeállításánál figyelmen kívül hagyattak a K. T. 199. §-ának parancsoló rendelkezései. Ebből a jogi felfogásból kiindulva, a felperesnek joga van és joga volt ugyan az alperes társaságtól követelni, hogy miután az 1910. évi mérlegben az „értékpapírok", „különféle követelések", „külön tartalék" és „különféle tartozások" címén felvett összegek ott részletesen fel nem soroltattak, ez a részletezés neki az arra hivatott fórumon, t. i. vagy a közgyűlésen, vagy pedig ha az ott megtagadtatott, a bíróság előtt, a perben megadassák; — ámde a felperest megillető ebből a jogból kifolyóan ő az 1901. évi március hó 28-án megtartott közgyűlésen a közgyűlési jegyzőkönyv tartalma szerint a kívánt felvilágosítást és részletezést meg is kapta, amennyiben ez a jegyzőkönyv az ellenkezőnek bizonyításáig bizonyságot tesz arról, hogy az alperes társaság vezérigazgatója úgy a külön tartalékban mutatkozó különbözetre nézve a részletes felvilágosítást megadta, mint pedig az értékpapír-állományt és a követelések tételeit részletesen ismertette. A „különféle tartozások" címén előforduló tétel tekintetében pedig felperes saját válaszbeli előadása szerint elegendőnek találta volna az alperesnek a perben tett abbeli kijelentését, hogy ezek gépek és waggonok még hátralékos árát és kisajátítás folytán keletkezett fizetési kötelezettségek ellenértékét képezik. A dolgok ilyetén állásában felperesnek, amint ezt az alsóbíróságok ítéleteik indokolásában helyesen kifejtették, kötelességében állott egyrészt tüzetesen megjelölni azokat az egyes tételeket, amelyek