Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)
sz. Részvénytársaság 219 vállalatból a pénzintézetet illető azt a haszonrészesedést, amely a saját mérleg összeállítására megállapított határidő utáni időpontban kiállított mérlegben volt kitüntetendő; továbbá nem vették fel a mérlegbe egy kezesi kötelezettségből kifolyólag az intézetet érhető veszteséget. Az elsőbíróság a panasznak nem adott helyt következő indokolással : Megállapították a szakértők, hogy a villamos vállalatnak a felek egyező előadása szerint 1901. évi augusztus hó 15-én lezárt számadásai az Ardeleana panaszolt pénzintézet könyveiben 1901. évi augusztus hó 15-i állapot szerint vannak elkönyvelve és ezen vállalat után 1901. évi augusztus hó 15-től december hó 31-ig terjedő időre sem nyereség, sem veszteség elkönyvelve nincs. Tekintettel arra, hogy a villamos vállalattal az elszámolás évenkint és pedig a csatolt szerződés szerint augusztus hóban szokott eszközöltetni, az 1901. évi mérlegben az augusztus 15-i leszámolásnak eredménye mint az elszámolási időre eső részlet a vállalatnak 1901. évi eredményét és pedig az 1901. év végéig terjedő időre tünteti fel, — minthogy a leszámolási időre eső részlet a következő évben képezi elkönyvelés tárgyát, ezen okból a panasz azon ága, hogy a mérleg panaszolt tétele nem az 1901. december 31-ének is megfelelő álláspontot tünteti fel, alappal nem bír. Felek egyező előadása alapján megállapíttatott, hogy panaszlott részvénytársaságot Siemens és Halske céggel szemben a Kaess Rudolf által 1901. évben megrendelt gép vételáráért elvállalt kezességből folyólag terheli 59.256 K 40 fill. E gép 1901. évben rendeltetett meg s a felek között nem vitás tényállás szerint 1902. évi február havában helyeztetett üzembe. A 4 '/. alatt csatolt szerződés értelmében a vételár az üzembe helyezéstőlszámított egy éven belül volt fizetendő. Minthogy az üzembehelyezés 1902. évi február havában történt és ezen időtől kezdődött a fizetési kötelezettség, — így ez az 1901. évi mérlegben semmi esetre sem képezhette elkönyvelés tárgyát. Minthogy továbbá a szakértők egybehangzó véleménye szerint az ily természetű kötelezettség mindaddig, míg abból folyóan fizetés nem teljesíttetett, könyvelés tárgyát nem képezheti, — a panasz ez irányban is alaptalannak találtatott. A m. kir. Kúria az elsőbíróság álláspontját fogadta el az alábbi indokolással:
