Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

172 Hiteljog 310. Tényállás: Az alperes, mint váltókibocsátó külön okiratban az elévülés kifogásáról lemondott, amely alapon felperes az alperes elévülési kifogásának elvetését kérte. Az alsóbíróságok és a m. kir. Kúria azonban az elévülési kifogásnak helyt adtak, amit a Kúria a következőkép indokolt meg: A váltótörvénynek az elévülés kezdőpontját, tartamát, megszakítását és nyugvását szabályozó rendelkezései (84—87. és 87. §.) a felek eltérő megegyezésének tért nem engednek, tehát kényszerítő jellegűek; amiből következik, hogy a váltójogi elévülést jogügylet által előzetesen kizárni vagy annak tartamát az elévülési idő letelte előtt kelt szerződéssel meghosszabbítani nem lehet. A befejezett elévülésről való lemondást ellenben a váltótörvény ki nem zárja. A 88. §-nak az a rendelkezése ugyanis, hogy az elévülés hivatalból figyelembe nem vétetik: a befejezett elévülés érvényesítését a váltókötelezett akaratára bízza. Az elévülésről való ilyen utólagos lemondást magában foglaló jogügylet tehát joghatályos. Ehhez képest a felperes részéről C) alatt csatolt kölcsönös nyilatkozatnak az a része, mely szerint alperes váltókibocsátó a váltó elévülése iránti kifogásáról visszavonhatlanul lemondott, amenynyiben a lemondás a kereseti váltó óvatolása napjától az 1905. május hó 2-ikától számított három hónapon túl az 1905. évi augusztus hó 14-én történt, a már lejárt elévülést, illetve a lemondási nyilatkozat keltét megelőző időre szintén joghatályosan tétetett. Ennek dacára a másodbíróság ítéletét helyben kellett hagyni; mert a lemondás napjával a lemondó váltókötelezettel szemben új váltójogi elévülési idő vette kezdetét, amelyről a fennebbiek értelmében előzetesen lemondani vagy annak tartamát szerződéssel meghosszabbítani szintén nem lehetett; az újabb elévülési határidő kezdetétől az 1905. augusztus hó 14-től pedig a kereset beadásáig, vagyis az 1906. március hó 2-ig az elévülési határidő ismét lejárt és felperes a perben nem bizonyította, hogy ezen újabb elévülési határidő lejárta után alperes a váltóelévülési kifogásról újabban is lemondott volna; ehhez képest a másodbíróság az elévülés indokából helyesen utasította el felperest keresetével s mint pervesztest helyesen kötelezte a perköltség viselésére is.