Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

az. Általános szabályok 7 E. H. 1912. január 23-án, 3305/1911. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Mennycy László kir. Kúriai bíró. Tényvázlat: Ö. J. végrendelkező kir. közjegyző előtt alkotott végrendeletében összes ingó és ingatlan vagyonát a legszentebb megváltóról nevezett s.—i kongregációnak h?gyta, mely kongregációnak a végrendelet alkotásakor az örökhagyó tagja volt. A kongregáció törvényileg befogadva nem lett, de alapszabályait a gy.—i püspök 1872-ben jóváhagyta. Ezen alapszabályok szerint a kongregáció tagjai vagyonuk felett halálesetre szabadon rendelkezhetnek. A kongregációnak ingatlan vagyona is van, melyet adásvétel útján szerzett. Perrel lépnek fel az örökhagyónő oldalrokonai az s.—i kongregáció, mint végrendeleti örökös ellen, azon az alapon, hogy alperes öröklési képességgel nem bír, az örökhagyónak pedig nem volt végrendelkezési képessége. Az elsőbíróság a felpereseket keresetükkel elutasította és az alperes kongregációnak öröklési képességét, örökhagyónak pedig végrendelkezési képességét megállapította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetnek helyt adott, mert bár elfogadta azt, hogy az örökhagyó bírt végrendelkező képességgel, de kimondotta, hogy alperes kongregáció a befogadás hiánya miatt öröklési képességgel nem bír. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróság ítéletét hagyja helyben. indokok: A kir. Kúria 63. sz. teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek s személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó úgynevezett holt kézről szóló törvények a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Ennek a döntvénynek indokolásában kifejezetten hangsúlyozva van, hogy ez a határozat csakis a holtkézről szóló törvényeken alapuló szerzésképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzetnek saját szabályaikból, vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Az 1715: CII. t.-c, mely a szerzetesek testületeinek befogadásáról szól, kétségtelenül csak azokat a férfi vagy női szerzeteseket és ezek testületeit értette, akikről az ugyanakkor hozott 1715: LXXI. t.-c. szól, akik ezen törvénycikk szerint a világra nézve meg-