Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

8 Magánjog 204. haltnak — saeculo mortui — tekintendők, vagyis a rendjük szabályai szerint letett ünnepélyes fodadalom erejénél fogva életük egész tartamán át ennek az ünnepélyes fogadalomnak hatálya alatt állanak. így értelmezte az 1715 : CII. törvénycikket a későbbi törvényhozás. A befogadásról szóló törvények ugyanis, bár elnevezésükre és hivatási céljukra nézve a legkülönbözőbb rendek vannak azokban felsorolva, mind ünnepélyes fogadalmat tevő szerzetesek testületeire vonatkoznak; így az 1764 : XLIII. t.-c. is, mely Szent Ágoston szabályai szerint a Notre Dame apácákról szól, kik szintén ünnepélyes fogadalmat tesznek, bár e törvényben eredeti elnevezésükhöz képest mint kongregáció említtetnek. Általános egyházjogi szabály, hogy viszont a tulajdonképeni kongregációk tagjai tesznek ugyan fogadalmat, azonban az csak egyszerű fogadalom, melynek épen ezen minősége különbözteti meg annak jogi hatását az ünnepélyes fogadalomtól. Ami különösen a szegénységi egyszerű fogadalmat illeti, a kongregáció azt letett tagjai, ellentétben az ünnepélyes fogadalom hatályával, magának az egyszerű fogadalom jogi természetének megfelelőleg szerzésképesek; vagyonuk a testülethez tartozásuk ideje alatt is tulajdonuk marad s a testületből önkényes kilépésük esetén is nekik visszaadandó, halál esetére vagyonuk felett a fogadalom tartama alatt szabadon rendelkezhetnek, végintézkedés hiányában vagyonuk felett a közönséges törvényes öröklésnek van helye; magának a kongregációnak pedig tagjai hagyatékában törvényes örökösödési joga nincs és a tagok, amíg a testület kötelékébe tartoznak, vagyonuk jövedelmének felhasználása tekintetében csak azoknak a korlátozásoknak vannak alávetve, melyeket alapszabályaik tartalmaznak. Megállapítható tehát, hogy a kongregációk tagjaira az a meghatározás, mely az 1715 : LXXI. törvénycikkben foglaltatik, hogy a világra nézve meghaltaknak tekintendők, nem alkalmazható s így a kongregációk nem tartoznak az 1715 : CII. törvénycikknek a befogadásról szóló 3. §-ában megjelölt szerzetes testületek közé. Ennek megfelelően alakult ki nálunk az az eddigi állandó bírói gyakorlat által is megszilárdított jogállapot, hogy a kongregációk részéről már ezelőtt hosszú időn át történt ingatlan tulajdonszerzések alapján részükre a tulajdonjog bekebeleztetett és ingatlan szerzési képességük, anélkül, hogy a befogadás kérdése bármely oldalról felvettetett volna, elismertetett. Márpedig a perrtek nem