Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

132 Magánjog 285. rendelet a keletkezésekor érvényben volt osztrák plg. tkv. 778. §-a értelmében hatályát vesztette; az örökhagyó után maradt vagyon egyedül tőle származik, amennyiben I. neje után cselekvő hagyaték nem maradt hátra. Az alsóbíróságok felperest a végrendelet érvénytelenítése iránt támasztott keresetével elutasították és kimondották, hogy felperesnek a hagyaték feléhez és illetve a másodbírósági ítélet szerint csupán a hagyaték tiszta értékének készpénzben kiadandó fele részére kötelesrész címén van igénye; abból indulva ki, hogy az ideiglenes törvénykezési szabályok 19. §-a értelmében az öröklési igények az öröklés megnyílta idejében fennálló szabályok szerint ítélendők meg; márpedig az örökhagyónak elhalálozásakor hatályban volt magyar öröklési jog szerint az osztrák plg. tkv. 778. §-a alkalmazást nem nyerhet, a hazai törvényben pedig az ebben a szakaszban megállapított jogszabályhoz hasonló jogszabály nem létezik; minélfogva az örökhagyó jogaiba lépett felperes az örökhagyó végrendeletét csakis kötelesrésznek megsértése címén támadhatja meg. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Végrendelkező H. M. az 1891. évben hunyván el, az utána maradt végrendelet anyagi hatályának és általában az öröklés rendjének meghatározásánál az id. törv. szabályok 19. §-a értelmében a hazai törvények és jogszabályok szolgálnak irányadóul, habár a végrendelet az 1859-ben, tehát még az oszt. plg. törv. hatálya alatt keletkezett. A másodbíróság ítéletének indokolásában helyesen állapítja meg azt, hogy nem létezik hazai oly jogszabály, amely az oszt. plg. törv. 778. §. rendelkezésének megfelelne, vagyis tüzetesen intézkednék oly eset felől, amidőn a gyermektelen örökhagyónak a végrendelkezés után születik gyermeke, akiről a végrendeletben nem gondoskodott, azonban nem bír tartható alappal az a tovább kijelentése, hogy tüzetes jogszabály hiányában a gyermeknek utóbb születése a végrendelet hatályára különös befolyást nem gyakorol és ebből kifolyólag ily esetben a végrendelet hatálya egyedül a kötelesrészre való jogosultság szempontjából bírálandó el. A bírói állandó gyakorlat által megállapított jogszabályt képez az, hogy a végrendelkezésnek alapját és indokát az örökhagyónak valamely feltevése képezi, a végrendelkezés annak következtében,