Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 129 vallomásai nem is alkalmasak annak megállapítására, hogy az alperesnél állítólag elveszett végrendeleti okirat az írásbeli magán­végrendelet érvényességéhez megkívántató törvényes kellékekkel bírt; alperes főesküjének pedig erre nézve helyt adni épen nem lehet. 284. szám. Lényeges az örökhagyónak azon a feltevésén alapuló tévedése, hogy Örökhagyó gyermeke személyi állapotánál fogva öröklésre képtelen. Ily tévedés tévedése, következtében az örökhagyó valódi akarata nem érvényesült a végren­deletben, ez tehát érvénytelen. E. H. 1903. május 26-án, 2831/1903. P. sz. Elnök: Szabó Miklós a kir. Kúria elnöke. Előadó: Ádám András kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1899. évi március hó 11-én elhalt örökhagyó 1893. évi szeptember hó 25-én kelt és alakilag nem kifogásolt vég­rendeletében általános örökösül férjnél lévő leányát, az í. r. alperest nevezte ki, míg másik két apáca leányának a felperesnek és II. r. alperesnek zsebpénz címén vagyonával számba nem vehető élet­járadékot biztosított. Felperes az örökhagyó végrendeletének érvényességét azon az alapon támadta meg, mert örökhagyó végrendeletének meg­alkotásánál abból a téves feltevésből indult ki, hogy ő és nővére, a H, r. alperes, mint apáca kongregációk tagjai, ebbeli személyes állapotuknál fogva öröklésképtelenek és minthogy I. r. alperes­nek általános örökössé való nevezése csakis örökhagyónak ezen lényeges tévedésére vezethető vissza, ennélfogva ezen a téves indo­kon alapuló végrendelet érvénytelen lévén, örökhagyó hagyatéká­ban törvényes örökösödésnek van helye. A védekező f. r. alperes elsősorban azt vitatta, hogy felperes személyi állapotánál fogva tényleg öröklésképtelen és így a vég­rendelet megtámadására nem jogosult. Az I. r. alperesnek ezt a védekezését mindhárom bíróság elvetette és felperesnek öröklési képességét megállapította. Az elsőbíróság örökhagyónak végrendeletét érvénytelennek nyilvánította és kimondotta, hogy Örökhagyó hagyatékában törvé­nyes örökösödésnek van helye. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét, a végrendeletet érvény­telennek nyilvánító rendelkezésében az abban felhozott indokokból helybenhagyta, mindazonáltal azzal a változtatással, hogy a vég­rendeletet csupán a felperessel szemben mondotta ki érvénytelennek. •^:V '. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom