Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

112 Magánjog 276. örökséget, vagy hagyományt helyettesítettként megszerzi, a többire nézve a helyettesítés hatálytalanná lesz. Helyes tehát az elsőbíróságoknak az a döntése, amely szerint a keresetnek helyt adtak. Az I. r. beavatkozók pedig alkeresetükkel azért utasíttattak el, mert a fentebb előadottak szerint gróf Cs. A. V. végrendeletének 23. §-a hatályban áll, s a főperbeli felek közt az öröklési viszony annak alapján rendeztetett, a rendelkezés tárgyát képezett javakra tehát a törvényes örökösödés beálltának esete ki van zárva. 276. szám. Utóörökös Az Ősiségi Nyiltparancs 5. §-ában szabályozott joghatállyal alkonevezés tott végrendelet hatályának terjedelmét az örökösödésre vonatkozó szakorláljai. bályok szerint kell megállapítani; ebből folyólag, ha az ilyen végrendeletből az állapítható meg, hogy abban az örökhagyó fiának férfiivadékai tekintendők hitbizományilag helyettesített utóörökösöknek s az utóörökösödés egy ízben már érvényesült, a hagyatéki vagyon a további helyettesítés korlátja alól felszabadul s abban a törvényes örökösödésnek van helye, mert joggyakorlatunk a hitbizományi helyettesítést csak egy fokban engedi meg. E. H. 1912. április 23-án, 5603,1911. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Lallossevits János kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Az 1856. november hó 30. napján elhalt örökhagyó az ugyanazon évi április hó 24-én kelt és az ősiségi nyiltparancs 5. §-ában meghatározott három éven belül letett végrendelete értelmében nemesi birtokát az idézett nyiltparancs 5. §-ára hivatkozással fiainak hagyta azzal, hogy utánok férfiivadékaik s ilyenek hiányában az ő fitestvérének férfiivadékai örökölnek, és csak ezek kihalta esetén kerül a sor leányivadékokra; egyúttal ezen rendelkezésének biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalom feljegyzését rendelte el. Az örökség megnyíltával az illetékes országos törvényszék (k. k. Landesgericht) a hagyatékot törvényes öröklés címén, de „mit Aufrechterhaltung des Codicills von 24/IV. 1836." az örökhagyó két fiának A. és P.-nek adta át. A helyszínelés alkalmával az A.-nak átadott ingatlanok a „n.—i" 246. és a P.-nek jutott ingatlanok a „n.—i" 247. sz. telekjegyzőkönyvekben vétettek fel. A. 1881. június hó 26-án leszármazók hátrahagyása nélkül halván el, a hagyatékául hátramaradt és a „n.—i" 246. számú telekkönyvben foglalt ingatlanok fivérének P.-nek adattak át.