Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

100 Magánjog 271. nak végrendeleteit per útján érvényteleníteni célozták, sem a végrendelet azon kikötése, hogy azon esetre, ha a hagyományosok a hagyatékból ősiségét keresnek, hagyományaikat elveszítsék, bekövetkezettnek nem tekinthető; sem a hagyományosok a végrendeletek érvényességének kimondása esetére hagyományuknak követelhetési jogukról felperes javára le nem mondottak, vagy törvényeink szerint jogaiktól meg nem foszthatok. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja indokolásánál fogva és különösen azért; mert habár való is, hogy a B) alatti végrendeletnek 11. pontjában szórói-szóra ez foglaltatik: „ezekért azt kívánom, a hagyomány elvesztése terhe mellett, hogy egy is közülök (t. i. hagyományosok közül) semmi névvel nevezendő ősiségét ne keressenek"; habár továbbá való az is, hogy a keresetlevélnek D) alatti melléklete szerint a hivatolt végrendeletnek meghamisítása miatt panasz emeltetett, de a szentszék előtt is, az A) és B) a végrendeletek érvénytelenítése iránt, szintén hamisítás indokából is. Eszerint hagyományosok által per folytattatott, így tehát mindkét úton> a végrendeletek „valódisága" támadtatott meg, s felperes ezen megtámadás által az örökhagyónak fentidézett végrendeleti intézkedését megsértettnek s ez okból alperesek ellen a hagyományoktól való megfosztást bíróilag kimondatni kéri;'mindazonáltal, minthogy a perbeli adatok kétségtelenül bizonyítják, hogy a végrendeletek az osztrák polg. tkv. hatálya alatt alkottattak, de az örökhagyó is azok uralma alatt 1857. november 17. napján halt el, a végrendelkezési jog pedig, és így mellőzhetetlenül a fentidézett végrendeleti intézkedésnek hatálya is, az örökhagyó halálakor fennállott törvények szerint bírálandó meg, és ezen törvényhez, — noha alperes által nem idéztettek, — a bíróság hivatalból alkalmazkodni köteles; minthogy továbbá úgy az osztrák polgári törvénykönyvnek itt hivatalból figyelembe veendő 720. §-a, valamint a magyar törvényes gyakorlat szerint is, az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak, valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt, a végrendeletnek megtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá, törvényes hatállyal nem bír; jelen esetben az örökhagyónak fentidézett intézkedése, amennyiben felperes keresetét a D) és E) alattiakra alapította, hatálytalannak tekintendő, mert ezek szerint