Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 101 a végrendeletek valódisága volt megtámadva, s ehhezképest a hagyományok elvesztése alperesek ellen ki sem mondathatott. Különben, minthogy a fenthivatolt végrendeleti intézkedésben a hagyományok elvesztése az esetre mondatott ki, ha a hagyományosok „ősiségét" keresnének, ezen intézkedés esetleg csak úgy bírhatott volna hatállyal, ha végrendeletek nem hamisítás indokából támadtattak volna meg, hanem kizárólag az „ősiség" okából egyenesen (directe) az ősiségnek megszerzésére irányzott per indíttatott volna hagyományosok által, ilynemű külön per azonban hagyományosok által megindítva nem volt 272. szám. Nem ütközik a közerkölcsiségbe, ha az örökhagyó attól tételezi fel Feltételes a végrendeleti öröklést, hogy a végrendeletben megnevezett örökösök részesítés, egymással házasságra lépjenek. E feltétel be nem következése esetében ezek a megnevezett örökösök végrendelet alapján nem örökösödhetnek. E. H. 1904. május 31-én, 4946 1903. P. sz. Elnök: Szabó Miklós a kir. Kúria elnöke. Előadó : Somogyi Mihály kir. kúriai bíró. Tény vázlat: Az 1887. december hó 2-án elhalt örökhagyó, ki után törvényes örökösödésre két férjnél levő leánya, a II. és III. rendű alperesek voltak hivatva, összes vagyonáról akként végrendelkezett, hogy egész vagyonát a házában cselédként alkalmazott felperesnek és egyik leányától származott hajadon unokájának az I. r. alperesnek azzal a kikötéssel hagyta, hogy ezek egymással házasságra lépni kötelesek és amennyiben ezek akár a házasság megkötése előtt, akár a már megkötött házasság ideje alatt elhagynák egymást, a megválásra okot szolgáltatott fél a neki hagyott örökséget elveszti és az egész örökség a másik vétlen felet fogja megilletni, A házasság nem jött létre és ennek következtében felperes abból indulva ki, hogy a házasság létre nem jötte az I. r. alperes vétkességére vezetendő vissza, keresetet indított annak kimondása iránt, hogy a végrendelet értelmében az egész hagyaték őt illeti meg. Az elsőbíróság a keresetet elutasította, mert a végrendeletbe foglalt kikötés a jó erkölcsökbe ütközik, amennyiben örökhagyó unokája az I. r. alperest arra akarta kényszeríteni, hogy olyan egyénhez menjen férjhez, akit nem szeret, sőt, hogy azzal törvénytelen házasságban is éljen, ez az intézkedés tehát felperes javára a törvény útján érvényesíthető jogokat nem biztosít.