Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

Követelések megszűnése és elévülése 189 korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kíván oltalmat nyújtani, — s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy túl e feladaton, — s ennélfogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését, mindennemű kamatra nézve, mintegy ötletszerűen kívánta volna szabályozni. A törvény címe, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése, annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, amennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. § első bekezdésének ezek a szavai is aezen elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők letteké — arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban fizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csakis a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégíttetik ki, csakis ezzel együtt lehet követelni; — amiből következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egységes követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el. Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-c. 19. §-át úgy kellett értelmezni, hogy annak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. Ami a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883: XXV. t.-c. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak i-ső §-a egész általánosságban hitelezésről, illetve adott fizetési halasztásról s 17. §-a is általában ((valamely hitelügyletből eredő kötelezettség)) teljesítéséről szól: a törvény szövegének eme kitételeiből okszerűen következtethető, hogy az nem csupán a kölcsönre és a hitelezett vételárra vonatkozik, hanem a tágabb értelemben vett hitelezési ügyleteket is felöleli, vagyis a pénzértékű szolgáltatások iránt létrejött mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél a felek megegyező akarata szerint az egyik