Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

igo Magánjog 97szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. A törvény szempontjából a hitelezési jogügyletek közé tartozik, tekintet nélkül a jogcímre, minden adott fizetési halasztás is, mely már magában véve is, mint olyan, a hitelezés fogalma alá esik. Amennyiben tehát a most körvonalazott ügyleteknél a felek szerződésileg kamatfizetést kötnek ki, minden ilyen kikötött kamat az idézett törvény 19. §-ában szabályozott három évi elévülésnek van alávetve. Magától értetvén, hogy a magyar állam azon részeiben, melyekben az osztrák polgári törvénykönyv van hatályban, ennek 1480. §-a szerint minden egyéb itt nem érintett kamat s jelesül a késedelmi s minden törvényes kamat az ott meghatározott három év alatt évül el; (1. Függelék 84. sz., illetve az erdélyi részekre nézve 81. sz.) és hogy a jelen határozat tárgyát nem képezi az 1883: XXV. t.-c. 20. §-ában említett kamaton kívül az a kamat sem, amelynek elévüléséről külön törvények intézkednek (1. 1881 : XXXIII. és 1878: XXV. t.-c.) és végül, hogy a bíróilag megítélt kamat elévülési idejére nézve a kir. Kúria 62. számú teljes ülési döntvénye szerint a végrehajtási törvény 23. §-a mérvadó. Kamat 97. szám. elévülése. A hitelezési ügylet fogalma alá nem csupán a kölcsön, hanem tekintet nélkül a jogcímre, minden adott halasztás, tehát a vételár hitelezése és általában a pénzértékű szolgáltatások iránt létrejött mindazok a kétoldalú szerződések is tartoznak, melyeknél a felek egyező akarata szerint az egyik szerződő félnek azonnali szolgáltatásával szemben a másik szerződő fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. Az ilyen ügyletből eredő kamat is elévüL 3 év alatt. E. H. 1898. évi április hó 29-én I. G. 63/1899. P. sz. Elnök : Szabó Albert kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Fittler Imre a kir. Kúriához kisegítőül beosztott kir ítélőtáblai bíró. Tényvázlat: Felperes 566 frt 42 kr. megfizetése iránt indította keresetét az alperes ellen. Megállapítást nyert, hogy a felperes részéről keresetbe vett ez az 566 frt 42 kr. eredetére nézve nem tőke, hanem az 1882. évi június hó 22-ik napját megelőző