Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)
Jogi személyek XVII. és 1715 : XVI. törvénycikkek hatályban vannak e még ? és ha igen, kiterjed-e azoknak hatálya az önkormányzati joggal (autonómiával) biró egyházakra ? (3941/1894. P. számhoz.) Határozat: Az egyháznak, egyházi testületeknek s egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó, u. n. holtkézről szóló törvények, nevezetesen az 1498: LV. és LXV., 1647: XVII. s az 1715: XVI. törvénycikkek és különösen az ország erdélyi részeire vonatkozóan az Approbatae Constitutiones I. rész 1. címének 10., és I. rész 6. címének 2. cikke változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Indokok : Az 1647 : XVII. törvénycikk jóváhagyta I. Lajosnak T351. évben II. András törvényének megerősítése alkalmával hozott törvényét, mely szerint világi birtoknak egyháziak részére elidegenítése megtiltatott s ezzel kapcsolatosan megújíttatott az 1498: LV. t.-c, miből nyilvánvaló, hogy a holtkézről szóló tiltó törvények rendelete I. Lajos 1351. évi, II. András 1222. évi aranybulláját megerősítő végzeménye záradékának az ősiségi intézmény alapját képező 11. §-ára vezetendő vissza. A holtkézi törvényeknek az ősiségi intézménnyel közös forrásból eredete e törvényeknek s intézményeknek szoros összefüggésére mutat; annál fogva nem szenved kétséget, hogy az említett törvények az ősiségi intézménynek védelmére és megerősítésére szolgálnak. De hogy a holtkézről alkotott törvényeknek főcélja az Ősiségi intézmények s a korona háramlási jogának védelme volt, bizonyítja az 1542: XXXIII. t.-c. is, mellyel a királyi és szabad városoknak nemesi birtokok szerzése az ország szent koronája sérelmére levőnek nyilváníttatik azért, mert a községnek adományozott birtokok, örököseik soha ki nem halván, sohasem háramolhatnak a kir. ügyészre (fiscusra); valamint az ország erdélyi részére vonatkozóan az Approbatae Constitutiones I. rész, 1. címének 10. és I. rész 6. címének 2. cikke is, melyekben ingatlan javaknak az egyház vagy az egyházi rendhez tartozók számára szerzése, egyenesen mint a királyi jognak vagy valamely törvényes örökösnek sérelmére levő tiltatik. Régebb joggyakorlatunk is a holtkézről szóló törvények főcéljául az ősiség s a királyi jog (jus regium) megóvását tekintette, így pl. a 481. sz. döntvényben (de causis ad invalidationem