Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

Sieriődés 133 settel követeli a nyeremény ki nem fizetett 5000 koronát tevő részét az alperestől azon az alapon, hogy fia P. B. az egyesség megkötésének idején kiskorú volt és így az ő tudta és beleegyezése nélkül létrejött egyesség, melyben a kiskorú jogokról mondott le, a gyámi törvény értelmében nem érvényes. Az elsöbíróság a keresetet elutasította a következő okokból: Felperes nem tagadta alperesnek azt az állítását, hogy kiskorú P. B. az «S. és P.» cégnek fizetett tisztviselője volt és így a bíróság bizonyítottnak találja azt az alperesi állítást, hogy P. B. a kereseti sorsjegyet szolgálati szerzeményéből vette meg. Minthogy pedig az 1877: XX. t.-c. 3. §-a szerint kiskorúak, kik életük 14. évét betöltötték, arról, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendel kezhetnek, kétségtelen, hogy P. B. a saját szerzeményéből vett sorsjeggyel, tehát annak kihúzása után a tőle elválaszthatatlan nyereménnyel szabadon rendelkezhetett, a sorsjegy tulajdonából folyó igénye: a nyeremény tekintetében alperessel saját személyében érvényes egyezséget ^köthetett. Közömbös tehát, hogy az egyesség kötéséről a törvényes képviselőnek volt-e vagy nem előzőleg tudomása és ehhez hozzájárult-e vagy sem ? és közömbös az is, hogy a megkötött egyesség a. kiskorú részéről foglal-e magában vissztehernélküli joglemondást, vagy sem ? mert a kifejtettek szerint az a kereseti állítás, hogy P. B. az egyesség megkötésének idejében kiskorú volt, a kiskorú által kötött egyesség érvényét, ha ehhez a törvényes képviselő beleegyezését nem is adta és a kiskorú részéről vissztehernélküli joglemondást magában is foglalna — meg nem döntheti. A másodbiróság az elsőbíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset értelmében marasztaló határozatot hozott a következő indokolással: Alperesnek azt a kifogását, hogy a P. B.-val kötött egyesség felperesnek azt a jogát, hogy a nyereményre a kifizetett 4000 koronán felül még további 5000 kor. kifizetését követelhesse — elenyésztette, a kir. ítélőtábla alaptalannak találta; mert a törvénynek minden kivételes rendelkezése szorosan lévén magyarázandó, az 1877: XX. t.-c. 3. §-ának — mint ilyen kivételes rendelkezésnek — az értelmét sem lehet ennélfogva tágítani, már pedig a törvényhely szerint az önmagukat fenntartó