Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

S%eriöi jog 129 cimü wieni élclapnak küldte, ezen lap felelős szerkesztője és kiadója, a II-od, Ill-ad r. alperesek pedig a fordítást az I-ső r. alperes neve alatt közzétették. Az I-ső r. alperes magyar honos és magyarországi lakos, a Il-od és Ill-ad r. alperesek pedig osztrák honosok és wieni lakosok. A ny.—i kir. törvényszék felperest keresetével elutasitja. A. d.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. A kir. Kúria a Il-od és Ill-ad r. alperesekre vonatkozólag mindkét alsóbíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881: LIX. t.-c. 39. §-ának c. pontja alapján megsemmisíti, s a további eljárást megszünteti. Indokok: A Il-od és Ill-ad r. alperesekre vonatkozólag a rendelkező rész értelmében kellett határozni azért, mert az 1887: IX. t.-c. szerint, mely Ausztria és Magyarország között az irodalmi és művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett létrejött egyezményt foglalja magában, a kölcsönös védelem csupán az anyagi jog tekintetében áll fenn és nyerhet alkalmazást, vagyis a magyar honos szerző, ha a jogait sértő cselekmény Ausztria területén, az ott lakó vagy honos egyén által követtetett el, a bitorló ellen Ausztriában is az 1884: XVI. t.-c. anyagi jogszabályai szerint részesül védelemben, de alaki tekintetben ez az egyezmény a védelem érvényesítését célzó bírói eljárásra ki nem terjed; vagyis ily esetben a magyar honos szerző a jogait bitorló ausztriai honos vagy lakos ellen keresettel csupán ennek saját illetékes bírósága előtt léphet fel, amiből következik, hogy a Il-od és Ill-ad r. alperesek, az általuk Wienben állítólag elkövetett bitorlás miatt magyarországi bíróság előtt nem perelhetők; és minthogy e miatt kifogást emeltek, az alsóbíróságok ezen alperesekkel szemben a kereset érdemi megbírálására hivatva annál kevésbbé lehettek, mert felperes a keresetlevélben ezen alperesek megbüntetése iránt is kérelmet terjesztvén elő, minthogy az 1884: XVI. t.-c. 19. §-a a bitorlást vétségnek nyilvánítja, amelyre pénzbüntetés, behajthatatlanság esetén pedig fogházbüntetés van szabva: ez a kereseti kérelem a büntetőjog elvei szerint kezelendő olyan indítványt képez, mely nem magyar honos ellen, és nem Magyarország területén elkövetett vétség miatt csak akkor tehető meg magyar bíróság előtt, ha a panaszlott a magyar bíróság területén lakik vagy tartózkodik: ámde az nem vitás, hogy a Il-od és Ill-ad r. Polgirijogi határozatok tára. I. 9