Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)
S\er\öi jog "9 hogy a felperes által a «János vitéz» című daljátékhoz szerzett «A fuszulyka szára)), «Kukoricza Jancsi belépője», cdluska dala», «Furulya nóta», «Egy rózsaszál)) és «Kék tó.» című zeneszerzeményeket az alperesek fonográf-hengerek és ariszton-lemezek alakjában sokszorosították és forgalomba hozták: a szerzői jog bitorlását a felperes sérelmére elkövették. A b.—i kir. itélőtöbla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. A kir. Kúria a bitorlás kimondása kérdésében a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes keresete folytán az a kérdés volt bíróilag eldöntendő, vájjon a szerzői jog bitorlásának tekinthető-e alpereseknek az a cselekménye, mely szerint ők a felperes által költött, B. R és testvére budapesti műkereskedő cégnél nyomtatásban megjelent «János vitéz» című daljátéknak a keresethez G. és H. alatt csatolt füzetekben megjelölt hat rendbeli dalát az A.—F. és K. alatt csatolt fonográf-hengereken, illetőleg arisztonlemezen fonográf és ariszton reprodukcióra a felperes beleegyezése nélkül többszörözték és forgalomba helyezték ? Ennek a vitás kérdésnek a megbírálásánál elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy az 1884: XVI. t.-c. a szellemi munkát s annak alkotóját, a szerzőt, az ennek tulajdonát képező mű tekintetében nemcsak eszményileg, hanem vagyonjogilag is a legmeszszebb menő védelemben kívánta részesíteni bármely jogtalan támadás és visszaélés ellen. Ezt tanúsítják a fenthivatkozott törvény előmunkálatai is; jelesül: a miniszteri törvényjavaslat indokolása ezt mondja: «A törvény célja a szellemi munkát védelmezni, s a szellemi terméknek a védelmét minden tekintetben biztosítani.)) A képviselőház igazságügyi bizottságának a javaslatról tett jelentése szerint pedig: «Ez csak úgy lehetséges, ha dacára a gondolat közzétételének a szellemi termék materiális kizsákmányolása kizárólag a szerzőnek tartatik fenn.» (Országgyűlési irományok: 1881. XII. kötet 225. lap és XIX. kötet 255. és 259. lap.) A törvényhozónak ekként megnyilvánult szándéka pedig az által valósult meg, hogy a törvényben egyfelől a szerzőt a művén megillető összes jogosítványok tüzetes meghatározást nyertek, másfelől pedig azok megfelelő biztosításáról és kellő megvédéséről intézkedés történt.