Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)
Ürbér és hasonló jogviszonyok köttetett, hogy a külsőség eladója a legelőjutalékot el nem idegeníti, hanem magának megtartja. A az.—/' kir. Ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja az elsőbíróság ítéletéből elfogadott indokainál fogva s azért, mert a volt temesi bánság területén kifejlődött joggyakorlat s a tagosítási ügyekben követendő kincstári ügyészségi utasítás IV. fejezetében foglaltak szerint az ugyanezen területen érvényes 1780. évi urbárium értelmében a beltelkek után legelő javaslatba nem hozható és ki nem osztható. 50. szám. Urbéri italmérésért járó Azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyako- kártalanítás, roItatott, az ezért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. A megállapított kártalanítás összege azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. T. H. 51. sz. 1891. évi január hó 13-án. Elnök: Vértesy Sándor kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Topler Károly kir. kúriai bíró. Azokban a községekben, melyekben úrbéri bormérés gyakoroltatott, kit illet meg a tulajdonjog a megállapított kártalanítási összegre azon esetben, ha arra tulajdoni igény jelentetett be egyrészt a volt úrbéresek, másrészt a politikai község által ? {10,208 1890. P. számhoz.) Határozat: Azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott, az ezért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. A megállapított kártalanítás összege azonban kötményezett kötvényekbén a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Indokok: Az, hogy az 1888 : XXXVI. t.-c. alapján az úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog kit illet meg, magában véve kétséges nem lehet. Midőn a régibb hazai törvényhozás az eredetileg kizárólagosan földesúri jogot képező korcsmárlási jogosultságban a jobbágyközséget is részesítette, tette ezt az úrbéresek felsegélése céljából, amint az a vonatkozó törvényekben határozott kifejezést is nyert; jelesül az 1836. évi VI. törvénycikkben, melyben a jobbágy-