Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

no Magánjog községeknek engedélyezett bormérés a volt jobbágyokat a teleknek haszonvételén felül illető hasznok között soroltatik fel, valamint az erdélyrészi 1846 7 : V. törvénycikkben is, melyszerint az úrbéreseknek adott borkorcsmái tatási engedély a pálinka- és sörárulhatási szabadsággal együtt, a földesuraknak az úrbéresek felsegélése iránti törekvésük kimutatásául átruháztatni céloztatott az úrbéres községekre. A községek politikai átalakítása a szerzett jogok sérelmére nem lehetvén, a volt úrbéresek jogukat a rendezett új községben, melyben jelentékeny tényezőként bennfoglaltatnak, el nem veszthetik. Ezekhez képest ki kellett mondani, hogy az úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. Egyszersmind azonban: tekintve, hogy a hivatolt 1836 : VI. t.-c. 2. §-a bormérést csak a jobbágyközségnek, melynek különös bírája és esküdtjei vannak, engedi meg, és annak 3-ik bekezdése minden mérést az egyes jobbágyoknak teljességgel megtilt, az erdélyi részi 1846 7: V. t.-c. pedig szintén az italmérési engedélyt Szent-Mihály napjától tíjévig az úrbéres közönségekre közjövedelem alapjául átruházni célozta ; tekintve, hogy a jobbágy községek közhaszonvételei és jövedelmei között az úrbéri italmérés jövedelmei is az 1836: IX. t.-c. és az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés útján rendszerint haszonbérbe adattak, s a befolyó jövedelmek községi kiadások fedezésére fordíttattak, eszerint tehát nyilvánvaló, hogy az úrbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélyezett egyéni jog, hanem a jobbágy községre átruházott javadalom volt, és a jobbágyközség céljaira és közszükségleteire rendelt vagyont képezett; tekintve, hogy az 1853. évi március 2-án, illetve 1854. évi június 21-én kelt úrbéri nyiltparancs 23. §-a, illetve 31. §-a, valamint az úrbéri kapcsolatból fennmaradt jogviszonyokat rendező 1871 : LIII. t.-c. 5. §-ának végbekezdése a volt jobbágyoknak korcsmárlási jogát az eddigi úrbéri törvényekhez képest tartották fenn, azon vagyon tehát, melynek forrását az úrbéri italmérésből származó jövedelem képezi, eredeti jellegét a községi szervezet átalakulásával sem vesztette el, hanem ezentúl is azoo