Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

108 Magánjog ffi banaticum a legelőre nézve egyebek közt abban is eltérően intézkednek, hogy míg az előbbi rendelettel csak az mondatott ki, hogy a földesúr a jobbágyoknak a körülményekhez képest legelőt adni tartozik és hogy a volt jobbágyoknak a határbeli legelőhöz csupán haszonélvezeti joga állapíttatott meg, úgy, hogy a jobbágyok a legelőt a földesúrral csak közösen használhatják, addig az urbárium banaticum szerint a legelő a külső jobbágytelki állomány alkatrészeként a jobbágyság részére ennek teljes tulajdonául, a földesúri legelőtől elkülönítve kiadatott. Az úrbéri viszonyoknak a volt bánság területén történt ez az eltérő és különleges rendezése a későbbi úrbéri törvények, nevezetesen az 1836 : VI. t.-c. 3. $-ánakutolsó bekezdése s azi87i: LIII. t.-c. 4. $-a által is hatályában fenntartatott, és kifejezésre jutott az 1836: V. t.-c.-ben is, mert míg ezen törvény 1. ^-a az úgynevezett «bánsági három vármegyében)) a legelőt a külső jobbágytelki állománynak kifejezetten egyik alkotórészeként sorolja fel, addig ugyanezen törvénycikk az ország egyéb részeiben a külső jobbágytelki állomány alkatrészeként csak a szántót s a rétet jelöli meg s ekkép az ország ezen részeiben az el nem különített közös legelő az 1836: VI. t.-c. 3. §-a értelmében továbbra is csak a jobbágy haszonvétele és mint ilyen a telki állománynak csak tartozéka maradt. Az előadottakból következik másrészt az is, hogy az 1871 : LIII. t.-c. 56. §-ának az a rendelkezése, melyszerint a legelő addig, míg a telekkönyvben külön kitüntetve nincs, a belsőség tartozékának tekintendő, az országnak csak azon részeire vonatkozik, amelyekben a legelő addig is csak tartozéka volt a iobbágytelki állománynak, de nem vonatkozik az úgynevezett ((bánsági három vármegyére)), amelyekben a legelő a külső tartozmánynak egyik külön felemlített alkatrésze. Ezt bizonyítja egyébként a tényleges állapot is, mert a három bánsági megyében, és különösen az itt szóban forgó Torontál megye minden községében a legelőt a külsőség tulajdonosai birtokolják és használják. Az előadottakból folyólag tehát a három bánsági vármegyében az úrbéri külsőség megszerzésénél az annak megfelelő jutalék is megszerzettnek tekintendő, hacsak határozottan ki nem