Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 1. kötet (Budapest, 1918)

ro6 Magánjog 49kat a földesuruk javára telekaránylag teljesített viszontszolgáltatás ellenében illeti meg, ami által a faizási jog az 1871 : LM. t.-c. 3. §-ából kitetszően az úrbéri állománynak kiegészítő részévé válik, amely lényegesen különbözik, a bánsági úrbér-ben megállapított száraz hulladékfaszedési kedvezménytől. Egyébiránt a bánsági úrbér a bánsági jobbágyok részére megállapított száraz hulladékfaszedést nem is nevezi faizásnak, hanem hulladékfaszedés végetti erdőjárásnak (Waldgang Klaubholz zu sammeln.) Minthogy pedig az 1871 : LM. t.-c. 25., 27. és 28. §-ai szerint egyedül az úrbéri jobbágy- és zsellértelkek állományával kapcsolatban levő és viszontszolgáltatással telekaránylag terhelt úrbéri faizási jog szolgálhat jogi alapul az úrbéri elkülönítés elrendelésére: ki kellett mondani, hogy az ú. n. bánsági úrbér (urbárium banaticum) hatályosságának területén (Krassó, Temes és Torontál vármegyék) az említett úrbéri szabályzat M-ik fejezete 1. §-ának 1. pontjában a jobbágyok részére megállapított száraz hulladékfaszedési kedvezmény úrbéri elkülönítés elrendelésének jogi alapját nem állapítja meg. Bánsági 49- szám. Az r87i: I<III. t.-c. 56. §-ának az a rendelkezése, melyszerint az úrbéri telkek után járó legelőilletmény mindaddig:, míg a telekkönyvben külön kitüntetve nincs, az ellenkező bizonyításáig, a belsőség tartozékának tekintendő, nem alkalmazható Torontál, Temes és Krassószörény vármegyékre, melyekben az '«urbárium banaticum* szerint a legelőilletmény a külsőtelek tartozéka. E. H. 1908. évi január hó 22-én 38801907. P. sz. Elnök: Ádám András kir. kúriai tanácselnök. Előadó : Selcz József kir. kúriai bíró. Tényvázlat: N. torontálvármegyei községben az osztatlan állapotban lévő legelő a 379. számú telekjegyzőkönyvben a község nevére helyszineltetett, ami miatt az úrbéri kültelkek birtokosai a község ellen előbb telekkönyvi kiigazítási, majd tulajdoni pert indítván, ezen utóbbi perben a közös legelő a volt úrbéresek tulajdonául ítéltetett meg, s arra a tulajdonjog a volt úrbéresek javára telekkönyvileg bekebeleztetett. A volt úrbéresek az 1894: XII. t.-c. alapján legelőrendtartást alkottak, melyben a közös legelőre nézve a legeltetéshez való