Vadász Lajos (szerk.): Magánjogi törvénykönyvünk és élő tételes jogunk, 1. kötet. Személyi-, családi- és dologi jog (Budapest, 1929)

Ha padig gyorsan romló vagy csak aránytalan költséggel megőrizhető vagy a hirdetmény költségéhez képest csekély értékű talált dologról van szó, az árverést a hat hó eltelte előtt hirdetmény közzététele és értesítés nélkül is meg lehet tartani. A befolyt vételár a dolgot helyettesíti. 585. §. Az árverésen eladott talált dolog vételára három év elteltével, ha a hatóság állami, az államkincstárt, ha törvényhatósági, a törvényhatóságot, ha községi, a községet, ha pedig közforgalmú vasútról vagy más nyilvános közlekedési intézetről vagy vállalatról van szó, a vasútat, az intézetet vagy a vállalatot illeti. A három évet az előzetes hirdetés vagy értesítés után megtartott árverés esetében az árveréstől kell számítani. Ha az árverést előzetes hirdetés vagy értesítés nélkül tartották meg, utólag a vételárra nézve kell az átvételre jogosultat megfelelő határidő kitűzésével hirdetmény útján a jelentkezésre felhívni vagy megfelelően értesíteni; ilyen esetben ettől kell a három évi határidőt számítani. Ugyanez a szabály megfelelően áll talált pénzre is. 586. §. Ha az átvételre jogosult az előbbi %-ban megszabott három évi határidő eltelte előtt jelentkezik, a talált dolgot vagy vételárát neki kell kizol gáltat ni. A hatóság, az intézet vagy a vállalat az átvételre jogosulttól a találót megillető költségének megtérítését a találásra irányadó általános szabályok szerint kövelelheti s joga van azt a kiadandó összegből levonni. 587. §. A közhatóságnál talált dolgokra vonatkozó szabályok irányadók egyéb esetekben is, amikor a közhatóság szerződésen alapuló kötelezettség nélkül olyan ingó dolgot tart birtokában, amelynek kiadására köteles és az átvételre jogosultat vagy tartózkodóhelyét nem ismeri. 6. Kincstalálás. 588. Ha elásott, befalazott vagy más módon elrejtett olyan drágaságot, régiséget vagy egyéb értéktárgyat találnak és vesznek birtokba, amelyről a körülményeknél fogva meg lehet állapítani, hogy hosszú idő óta volt elrejtve és emiatt tulajdonosát többé kipuhatolni nem lehet (kincs), a talált kincs tulajdonát, hacsak külön törvény mást nem rendel, felerészben a találó, felerészben pedig annak a dolognak a tulajdonosa szerzi meg, amelyben a kincs el volt rejtve. 589. §. A találó köteles a kincstalálást a lényeges körülmények közlésével a hatóságnak haladéktalanul bejelenteni. Helyette a bejelentést a kincset rejtő dolog tulajdonosa is megteheti. Semmiesetre sem késő az a bejelentés, amelyet a találás után nyolc nap alatt, és ha a kincskeresést a hatóságnak előre bejelentették, a találás után harminc nap alatt tesznek meg. Ha a bejelentést a törvényes időben elmulasztják, a kincs — 575 —