Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

83 kézről szóló törvények, nevezetesen az 1498 : 55. és 65., az 1647: 17. s az 1715: 16. törvényczikkek és különösen az ország erdélyi részeire vonatkozóan az Apr. Const. L rész 1. czimének 10. és I. rész 6. czimének 2. czikke a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban. Indokok: Az 1647 : 17. törvényczikk jóváhagyta I. Lajosnak 1351. évben II. András törvényének megerősitése alkalmával hozott törvényét, mely szerint világi birtokoknak egyháziak részére elidegenitése megtiltatott s ezzel kapcsolatosan megujittatott az 1498 :55. t.-cz., miből nyilvánvaló, hogy a holtkézről szóló tiltó törvények renaelete I. Lajos 1351. évi, II. András 1222. évi aranybulláját megerősitő végzeménye záradékának, az ősiségi intézmény alapját képező 11. §-ára vezetendő vissza. A holtkézi törvényeknek az ősiségi intézménynyel közös forrásból eredete e törvényeknek s intézménynek szoros összefüggésére mutat; annálfogva nem szenved kétséget, hogy az emiitett törvények az ősiségi intézménynek védelmére és megerősítésére szolgáltak. Do hogy a holtkézről alkotott törvényeknek főczélja az ősiségi intézménynek s a korona háramlási jogának védelme volt, bizonyitja az 1542: 33. t.-cz. is, melylyel a királyi és szabad városoknak nemesi birtokok szerzése, az ország szent koronája sérelmére levőnek nyilvánitta tik azért, mert a községnek adományozott birtokok, örököseik soha ki nem halván, soha nem háromolhatnak a kir. ügyészre (fiscusra); — valamint az ország erdélyi részére vonatkozóan az Apr. Oonst. I. rész, 1. czimének 10. és I. rész 6. czimének 2. czikke is, melyekben ingatlan javaknak az egyház vagy az egyházi rendhez tartozók számára szerzése, egyenesen mint a királyi jognak vagy valamely törvényes örökösnek sérelmére levő tiltatik. Régibb joggyakorlatunk is a holtkézről szóló törvények főczéljául az ősiség s a királyi jo? (jus regium) megóvását tekintette, így pl. a 481. sz. döntvényben (de causis ad invalidationem fassionum ex praejudicio 48) annak okául, hogy a világi jószágok a kir. ügyész (fiscus) örökösödése alól örökre el ne vonas^sanak. Ezekből következik, hogy az ősiség s a koronát régibb törvényeink szerint illetett háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a tényleges viszonyok, melyeknek védelme a holtkézi törvények alkotásának főindoka volt, ami egyszersmind e törvényeknek hatálytalanná váltát is maga után vonja. Igaz ugyan, hogy a holtkézi törvények a kir. kincstár s a vér- és jogközösségben levő családtagoknak várományi igényein s az ezekkel kapcsolatos állami érdekeken felül annak a czélnak is szolgáltak, hogy az egyházi és világi rend közt a vagyoni egyensúly biztosittassék: — e legislativ politikai indok azonban az 1848. évi törvények által teremtett uj helyzet s a magyar törvényeknek 1861. évben történt visszaállitása után jelentőségét 6*