Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

84 veszítvén, a holtkézi törvények intézménye viszonyaink átalakulásával fejlődött mai jogrendszerünkbe nem illik többé. Kétséget nem szenved, hogy a holtkézi törvények a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek birtokszerzését korlátozták; ellenben minden más a törvényesen bevett vallásfelekezetekhez tartozó felekezet egyházainak, egyházi testületei s egyházi személyeinek birtokszerzósi képessége semmiféle korlátozásnak alávetve nem volt. Okszerűen fel nem tehető, hogy az 1847—48. évi törvényhozás az ugyanezévi XX. t.-cz. 2. §-ának azzal a nagy horderejű kijelentésével, hogy a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre külömbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg, épen a katholikus egyházzal szemben a jogegyenlőség elvét megcsonkítani s a bevett többi vallásfelekezeteket a birtokszerzés tekintetében nálánál nagyobb jogositványnyal kívánta volna felruházni. E feltevés nyilt ellentétben állana az 1847—48-iki törvények szellemével s az akkori nagy átalakulásokból szükségképen folyó jogfejlődéssel. És habár a most idézett törvény csak elvet jelentett ki, annak hatása már az absolut korszak alatt 1852-ben kibocsátott ősiségi nyilt parancsban is nyilvánult annyiban, amennyiben az a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyekre nézve nem tett kivételt abban az irányban, hogy az ezeknek az 1715 : 16. t.-cz. 4. §-a alapján is kezén levő s a nyilt parancs szerint többé ki nem váltható számos elzálogosított birtokok is teljes tulajdonukká válhattak; sőt az ősiségi nyilt parancs 20. §-a minden kivétel nélkül kimondotta, hogy az, aki az ált. o. p. törvénykönyv hatályba lépte után végrehajtási árverés utján nemesi fekvő javakat vesz, az a megvett jószág teljes tulajdonát szerzi meg. Az ált. o. polg. törvénykönyv hatályba léptetéséről szóló nyiltparancsok utalnak ugyan egész általánosságban a magánjogokat korlátozó külön szabályokra s ezeket, valamint az egyházközségeknek s ezek tagjainak öröklési képességére vonatkozó külön szabályokat is épségben hagyják; az absolut korszakban sem tétettek azonban megfelelő intézkedések arra, hogy a holtkézről szóló törvényeknek minden irányban érvény szereztessék, amint 1848-ig sem gondoskodtak arról, hogy a jogsérelemből (ex praejudicio) indított kereset esetén kivül a holtkézi törvények ellenére történt szerzések hatályon kivül helyeztessenek. Sőt az 1853. és 1854. évben kibocsátott legfelsőbb úrbéri nyiltparancsok, valamint a korábban érvényben volt és a későbbi törvények folytán történt birtokszabályozások alkalmával is a vagyonosabb volt földesurak a katholikus plébánosoknak és plébániáknak számos helyen illetőségükön felül jelentékeny ingatlanokat juttattak anélkül, hogy az ekként eszközölt szerzések jogi érvénye bármely oldalról is kérdés tárgyává tétetett volna. Az amortisationalis törvényeknek az 1855. évben kötött, de az ország törvényei közé be nem iktatott concordatum által el-