Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

73 A kir. Curia által éveken át szakadatlanul követett ezen elvekből kiindulva, tekintve, hogy a hitelezőnek váltón, adóslevélen vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló pénzbeli követelésének lejártával beállott a:zon joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, nem foglalja magában azon jogosultságot is, hogy eredeti követelésének fentartása mellett a hitelező az adóstól főkövetelésének egyidejűleg érvényesítése nélkül, per utján külön azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztositást adjon; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §-a 3-ik pontjában meghatározott 15 napi válságos idő alatt szerzett biztositás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezés 3Í alá, ha a hitelezőnek biztositás követelhetéséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy anyagi törvény rendelkezésein alapul, mint például az anyagi váltótörvénynek a biztosítási visszkeresetet tárgyazó 25. és következő §§-ai, a kereskedelmi törvénynek a megtámadási jogot tárgyazó 309. §., a bizományos zálogjogát tárgyazó 379. §., a szállítmányozó zálogjogát tárgyazó 388. §., a fuvarozó zálogjogát tárgyazó 411. §., az ország egy részében hatályban levő osztr. ptk. 834. §., 1365. §., 1428. §., stb., stb., de magában az, hogy a hitelező akár a végrehajtási törvény, akár a telekkönyvi rendtartás alaki jogot tárgyazó szabályai szerint azon helyzetben volt, hogy követelésére nézve biztositát szerezhessen, már a csődtörvény 31. §. rendelkezéseihez képest nem állapit meg biztositás követelhetésére való anyagi jogi oly igényt, mely a csődtörvény 27. §. 3. pontjának alkalmazhatását kizárná; tekintve, hogy magában véve az, hogy a telekk. rendelet 88. §-a szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi alapon módjában áll váltón, adóslevélen vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló lejárt követelésére nézve zálogjogi előjegyzést kérni, már azért sem állapit meg a hitelező javára az adós ellen, keresettel érvényesíthető, a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst, biztositás adására birói ítélet által is szoríthatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe és mivel a telekk. rendtartás II. rész VIII. s IX. fejezetei egyáltalában csak azon alaki szabályokat tartalmazzák, amelyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetők, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják; tekintve, hogy a kir. Curiának fennérintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztosítási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesittetvén, jogilag az ő cselekményeinek tekintendők, miből következik, hogy a csődtörvény 27. §• 3. pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi