Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

48 a bíró, midőn a vevőt a birói kézhez leendő fizetésre kötelezi, Ítéletében állapítsa meg a birói letét rendeltetését, illetőleg a személyt és időt, akinek és amikor a letéteményezett összeg kiutalványozható lesz, sőt azt is kimondhatja, hogy a letett összeg a letevőnek visszaadassék azon esetre, ha a megvett ingatlan árverésen eladatik. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1887. ápril hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1887. évi május hó 13-án tartott teljes ülésben. = Ingatlan adásvételi illeték a vevőt terheli; 1. 75. p. d. 40. szám. (Révvámjog tulajdonosának kártalanítása) Tartozik-e az állam kártalanítani az oly révvámjognak tulajdonosát, mely értéktelenné vált az által, hogy az állam a folyó vízen a rév közelében, közérdekből, állandó hidat építtetett és e hídon át mindenki számára, habár ingyen, gyalog- és kocsiközlekedést nyitott? (1752/1888. P. számhoz.) Határozat: Az állam kártalanítással tartozik akkor, midőn egy törvényszerűen fennálló rév közelében, nevezetesen egy mértföldön belül, állandó hidat építtet és ez által a révvámjog értéktelenné válik. Tartozik ezzel a kártalanítással akkor is, ha a szabad közlekedést az épített hídon ingyen engedi meg. Indokok: Az államnak azt a jogát, hogy közérdekből magánvagyont és magán vagyoni jogokat is elfoglalhasson, illetőleg megszüntethessen: kétségbe vonni nem lehet. Megilleti ez őt mint jus eminens, amely saját létjogából és czéljából folyik. De a közjó fentartásához és előmozdításához minden egyes állampolgár csak aránylag tartozik hozzájárulni. Egyeseknek a vagyonát nem követelheti az állam áldozatul, ingyen, a többiek javára. Tartozik ehez képest mindenki a maga vagyonát, ha ezt a közérdek kívánja, átengedni az államnak, de ugy, hogy ez által vagyoni hátrányt ne szenvedjen. Ez pedig csak kártalanítás mellett eszközölhető. A kártalanítás elve benfoglaltatik hazai jogunkban, amelyen mindenütt végigvonul, a legrégibb kortól a legújabb időig, a magán vagyoni jogok tisztelete. A királyi adománylevél és a privilégium joghatályát a szokásos záradékban: «salvo jure alieno» attól feltételezte, hogy az mások jogát ne sértse. Az 1836: XXV. és XXVI. t.-cz. 3-ik s illetve 6. §§-ai, valamint az 1840 : X. t.-cz. 9. §-a is, a közérdekből igénybe vett magánvagyonért birói uton megállapítandó teljes és tökéletes kártalanítást rendeltek, a hétszemélyes tábláig használható jogorvoslat megengedése mellett; hasonlóan az 1848. évi törvényhozás, a