Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

30 ha valósága kétségbe nem vonatott vagy bebizonyíttatott. A 167. §. pedig akként rendelkezik, hogy magánokirat, melynek tartalmát tagadja az ellenfél, ugy szolgál bizonyítékul: a) ha azt sajátkezüleg irta és irta alá, vagy b) ha az idegen kézzel irt okiratot két előttemező tanú jelenlétében irta alá vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerte el a kiállító. A perrendtartásnak eme két intézkedése ugy, amint az általánosságban szerkesztve van, egymással határozott ellentétben áll, ezen ellentét tehát csak a bizonyítási elmélet általános szabályai és ptrts. további intézkedései alapján szüntethető meg. A bizonyítási elmélet általános szabályai szerint a vélelem amellett £»zol, hogy a (kiállító által sajátkezüleg aláirt okirat tartalma való, ezen vélelem ellen tehát a bizonyítás azt terheli, aki a tartalmat tagadja; a ptrts. 169. §-a szerint pedig az adóslevél ellen, mely a 167. és 168. §§-okban kijelölt kellékeknek megfelelőleg van kiállítva: a kölcsön le nem lett számítása vagy a kötelezettség fenn nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbe fogott bizonyítja. Ezek következtében ki kellett mondani, hogy a bizonyítási elmélet általános szabályaira alapított 166. §. az adósleveleken kívül minden más sajátkezüleg a.láirt okiratokra nézve szabályt képez, s igy ezen okiratok tartalmának valóságát nem az, aki arra hivatkozik, hanem annak ellenkezőjét, vagyis azt, hogy a tartalom nem való, a kiállító tartozik bizonyítani, és hogy a 167. §. a) és b) pontjában foglalt intézkedés csupán az adóslevelekre nézve képez az általános szabály alól kivételt. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi deczember hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben. = Hatályát vesztette az 1893. XVIII. t.-cz. 219. §-a folytan. 29. szám. (Telekkönyv kiigazítási kereset.) Alkalmazható-e az 1881 : LIX. t.-czikknek 6. §-a a telekkönyvi rendtartás I. Rész 3. §-ának 1. pontja alá tartozó, telekkönyv kiigazítását tárgyazó keresetekre is, avagy azok ezentúl is a telekkönyvi hatóságok, következésképen esetleg a kir. járásbíróságok illetőségéhez tartoznak-e? (926 és 3593/1884 P. számokhoz.) Határozat: Az 1881 :LIX. t.-czikknek 6. §-a a telekkönyvi rendelet I. Rész 3. §-nak 1. pontja alá tartozó telekkönyv-kiigazitását tárgyazó keresetekre nem alkalmazható, s azok ezentúl is a telekkönyvi hatóságok, következéskép esetleg a kir. járásbíróságok illetőségéhez tartoznak. Indokok: Az 1881 :LIX. t-czikknek a törvénykezési rendtartás 18. §-át módosító 6. §-a azon perek közül, melyek a telekkönyvi hatóságok illetősége alá tartoztak, kifejezetten csak a kitörlési pereket vonta el azoknak illetőségi jogköréből, egyebekben azonban a telekkönyvi hatóságoknak az 1868 : LIV. t.-cz. 19. §-a által szabályozott jogkörét érintetlenül hagyja. Habár