Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

296 magánjogi egyezségnek, vagyis vádlott részén a büntetés elvállalásának, a kir. ügyész részén pedig arról való lemondásnak tárgya, s alkalmaztatása a B. T. K.-ben szorosan meghatározott esetekhez lévén kötve: az állam kiváló közérdeke nemcsak azáltal szenved, ha a büntetendő cselekmény elkövetője büntetlenül marad, hanem, sőt nagyobb fokban azáltal, ha oly egyén vettetik a büntetés alá, aki büntetendő cselekményt nem követett el, vagy ha a törvény szerint enyhébb büntetés alá eső cselekmény elkövetője, a súlyosabb cselekményre határozott büntetésnek vettetik alá; tekintve, hogy a ,védő helyzetére — jogainak és kötelességeinek körére nézve nem tesz külömbséget, hogy az egyenesen a vádlottól (gyanusitottól), vagy pedig — a íenálló rendszerhez képest — bizonyos esetekben a törvényszéktől nyert megbízatása folytán gyakorolja-e a védői hivatást; tekintve, hogy az imént kiemelt körülmény már annál fogva sem állapithat a védő helyzetére nézve külömbséget, mert azon esetekben is, melyekben a iíennálló rendszer szerint a védelmi kényszer el van fogadva: a törvényszék csak az esetben nevez ki védőt, ha ezt vádlott, illetőleg ennek erre jogositott hozzátartozói nem tették és ez utóbbi esetben is a törvényszék által kinevezett védő ebbeli functiója azonnal megszűnik, mihelyt ennek helyébe vádlott vagy hozzátartozói más védőt biznak meg a védelemmel és ez utóbbi a megbízást elvállalta; tekintve, hogy mindkét esetben a mikénti megbízatás csupán a védői hivatásba lépés módozatát illeti, ez pedig magát a védői hivatás természetét — a védő jogainak és kötelességének foglalatját és terjedelmét — egyáltalán nem érinti; tekintve, hogy a védői hivatás természetére nézve fennkitett elvi szempontból egyenesen folyik, hogy a védő mindaddig, mig e hivatást gyakorolja, nem esik azon szempont alá, mint a félnek magánjogi megbízottja; tekintve, hogy ezen szempont további folyományaként származik: hogy; a Védő — a törvényen alapuló kötelességének megsértése nélkül, védencze megbízásából sem tehet oly lépést, mely hivatása természetével ellentétben áll, és mely az ő belátása szerint védenczének érdekére ártalmas; valamint védencze kívánatára sem mulaszthat el oly lépést, melynek megtételét a törvényben való jártasságánál fogva védencze érdekében szükségesnek lát; tekintve viszont, hogy a védő helyzete nem lévén azonosfa magánjogi meghatalmazottéval: ebből következtetve védencze által mellőzhető ugyan, vagy más védővel helyettesíthető, sőt — amennyiben a fennálló rendszer szerint a védelmi kényszer esete nem forog fenn —; a vádlott a védői támogatást teljesen nélkülözheti is; de a vádlott rendelkezési köre annyira nem terjed, hogy azon jogi lépéseket, melyeket védője a törvény és a joggyakorlat alapján hivatásának tartama alatt tett, akár megszüntethesse, visszavonhassa, akár pedig másképen hatálytalanokká tehesse; tekintve, hogy ezekből azon folyomány is származik, mely szerint védő a bíróság Ítélete elleni felebbezés tekintetében védencze akaratához kötve nem lévén, ennek akarata ellenére is érvényesen használhatja a törvényben megengedett perorvoslatokat: Ezeknél fogva a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 7507/1883 B. sz. alatti esetre, kimondja: hogy a védő jogosítva van a bíróság ítélete ellen perorvoslatot használni az esetben is, ha védencze azon Ítéletben megnyugodott,