Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

294 által előterjesztett indítványnak általa, az ítélet előtt való visszavonása nem zárja ki az ugyanazon bűntett vagy vétség miatt, az indítványnak a törvényes képviselője által, az emiitett 112. §-ban meghatározott idő alatti érvényes beterjeszthetését — és viszont; valamint a Imindkét részről, a törvényes időben beterjesztett indítvány létében, ennek az egyik részről való visszavonása^ nem zárja ki a netalán még meg nem indított bűnvádi eljárásnak folyamatba tételét, illetőleg nem vonja maga után a folyamatban levő bűnvádi eljárás megszüntetését. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia büntető szakosztályának 1883. évi október hó 18-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év november hó 28-án tartott teljes ülésben. 26. szám. (Esküvel meg nem erösitett hamis vallomás ; btk. 218. §.) Büntethető-e a tanú hamis tanuzás miatt akkor is, ha az vallomását esküvel nem erősítette meg? (958/1881. és 11.255/882. B. számokhoz.) Határozat: Tekintve, hogy a Btk. 213. §-a szerint a hamis tanuzás bűntettének egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy a vallomás esküvel megerősíttetett legyen; tekintve, hogy a fentidézett szakasz a bűnvádi ügyekben tett hamis tanuzásnak föltételeit egyáltalán megállapítván, a következő 214. §. a már meghatározva levő büntetendő cselekménynek kihágásra vonatkozó elkövetése esetére tartalmaz enyhébb rendelkezéseket, azonban a cselekménynek a 113. §-ban felsorolt valamennyi ismérvét érintetlenül hagyja; tekintve, hogy a Btk. 215. §-a szerint is a hamis tanuzás bűntettének lényeges alkatelemét szintén a vallomásnak esküvel lett megerősítése képezi; tekintve, hogy a 218. §. első pontjának azon intézkedése, mely szerint a «törvény» által meghatározott kivételes esetekben, a vallomásnak a tanú által való megerősítése ünnepélyes bizonylattal, vagy hivatkozással a lelkiismeretre, az esküvel való megerősítéssel egyenlő hatálylyal bír: nem szünteti meg a 213. §-ban követelt általános kelléket, hanem csakis kiterjeszti azon, valamint a 214—217. §§-ban meghatározott büntető következményeket az esküvel meg nem erősített hamis tanúságtétel azon eseteire, melyekben valamely különös «törvény», mint az 1877: XXII. t.-cz. 50. §-a az eskü nélküli bizonylatnak, fogadaljmnak az esküvel megerősítettel egyenlő hatályt tulajdonit; tekintve, hogy a 218. t§. emiitett rendelkezése határozottan csak azon kivételes esetre korlátozván hatályát, melyben a «törvény» tulajdonit az eskü nélküli tanúsításnak vagy szakértői véleménynek az esküvel megerősítettel egyenlő erőt, ez által föltétlenül ki van zárva a 218. §. első pontjának kiterjesztése