Vajdafy Emil: A magyar királyi Curia és a magyar királyi ítélőtáblák összes teljes ülési döntvényei polgári és bűntető ügyekben (Budapest, 1904)

270 vagy megtisztítás, avagy más anyaggal való vegyítés után válnak az emberi élelemre használtatni szokott czikkekké: a kihágási btk. 126. §-a értelmében szintén élelmi czikkeket képeznek és ezeknek ellopása, ha a lopott élelmi czikk két forint értéket felül nem halad, a kihágási btk. 126. §-a alá eső kihágást állapítja meg. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia büntető szakosztályának 1882 évi november hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év és hó 25-én tartott teljes ülésben. — A lopásra vonatkoznak a 14., 24., 29., 34., 43., 44., 47., 50.. 51. 53., 62., 70., 72., 74. és 75. b. d'.-ek. 11. szám. (Csupán vádlott felebezése folytán hátrányára alsófoku ítélet meg nem változtatható.) Ha kir. járásbíróság előtt tárgyalt fenyítő ügyben az elsőfokú bíróság a vádbeli cselekményt kihágásnak minősítette, és a kir. Ítélőtábla helybenhagyó Ítélete ellen egyedül a vádlott fölebbez, — mindazonáltal a m. kir. Curia jelenségeket talál, hogy a vád tárgyát bűntett, vagy a bünt. törvénykönyveket életbeléptető törvény 40. §-a által a kir. járásbíróságok hatásköréhez nem utalt vétség képezi, van-e helye hivatalbóli intézkedésnek arra nézve, hogy az illető fenyítő ügy ujabb eljárás végett az arra hivatott bírósághoz tétessék át? vagy ezzel kapcsolatban — a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt kihágási ügyekben az anyagi törvény nem helyes alkalmazása miatt, hatósági kör és illetékességi kérdésben, vagy bármely más hivatalból való érdembeli intézkedésnek van-e helye azon esetben, ha a köz- vagy magánvádló fölebbezéssel nem élt? (3989/1882. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, hogy a bűnvádi eljárásban ugy az anyagi, valamint az alaki törvényeknek, az alsóbb' fokú biróságok által való megsértése esetében, az orvoslás rendszerint csakis a felsőbb bírósághoz való fölebbvitel következtében érhető el; tekintve, hogy e rendszer alól, a fönállott legfőbb itélőszéknek 1881. évi V. sz. alatt kimondott, a régi jogszokáson, valamint a hazai törvényeknek megfelelő biróságok visszaállítása óta és szakadatlanul fönnállott joggyakorlaton alapuló teljes ülési határozata szerint, — kivételt egyedül a halállal büntetendő, vagy szándékosan az emberélet ellen elkövetett cselekmények miatt hozott alsóbb bírósági ítéleteknek hivatalból is eszközölhető, illetőleg eszközlendő fölülvizsgálata képezi; tekintve, hogy a törvény által meghatározott hatósági körnek, a bíróság által való túllépése, — nevezetesen azon eset, ha járásbíróság kihágásnak minősített oly cselekményt, mely ismérveinek tüzetes és alapos megbirálása után büntettet, vagy a törvényszék hatósági körének föntartott vétséget képez, — szintén a törvény, nevezetesen az 1880: XXXVII. t.-czikk 39. és 40. §§-ainak megsértését állapítja meg; tekintve, hogy az idézett t.-czikk 43. §-ának 2. pont alatti rendelkezése épen a most megjelölt törvénynek azon megsértése elleni orvoslatról intézkedik, melyben a járásbíróság ítéletében kihágásnak minősítvén a büntettet vagy vétséget képező cselekményt, vagyis ki-